2010. június 01., 10:482010. június 01., 10:48
Vagyis azt, ami a második világháború végső szakaszában Beneš agyából kipattant, és a róla hírhedté vált rendeletek révén 1945 nyarától kezdődően kivitelezhetővé vált: a magyarok ellehetetlenítését, kisemmizését, közvetett módon – Isten őrizz! – akár tömeges elmozdítását a szülőföldjéről.
Mert – bár Pozsony indoklásában ez nem jelenik meg szó szerint – a nemzetbiztonságra kockázatot jelentő személy(ek) akár ki is utasítható(k), főleg, ha a tegnap hatályba lépett jogszabály szerint – a magyar honpolgárság felvétele esetén – azonnal elveszíti(k) szlovák állampolgárságukat. Nemde? „Enyhébb” esetben a szlovák állampolgárság elveszítése a szavazati jog, illetve a választhatóság elvesztését is maga után vonná, ami szintúgy beláthatatlan következményekkel járhat(na) a felvidéki magyarságnak mind a parlamenti, mind az önkormányzati képviseletét illetően. Nemde?
Ráadásul a beneši–ficói–gasparovici eszmekörben fogant új szlovák törvény – bár egyénekről szól – akár közösségi vonatkozásban is hatályos lehet, amennyiben a Meciar-, illetve a még zajló Fico-korszakban elszenvedett sorozatos megaláztatásokkal, heccelésekkel, piszkálódásokkal elkedvtelenített, kifárasztott felvidéki magyarság jelentős része a felkínált lehetőséggel élve, mégis a magyar állampolgárság felvétele mellett döntene, mert abban látna vajmi vigasztalódást, netán védelmet.
Nehéz napok jönnek tehát. A felvidéki magyar érdekképviseletnek, de – ha szükségessé válik – Budapestnek is alaposan meg kell fontolnia teendőit, főleg annak a szlovák alkotmányos kitételnek a figyelembe vételével, miszerint – legalábbis az alaptörvény betűjét illetően – Szlovákiában senkit nem érhet hátrányos megkülönböztetés nemzetiségi hovatartozása miatt. És főleg annak a figyelembe vételével, hogy korábban az Európai Unió a Beneš-dekrétumok ügyét egy ejnye-bejnyével tulajdonképpen Szlovákia belügyének nyilvánította.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok