2010. június 01., 10:482010. június 01., 10:48
Vagyis azt, ami a második világháború végső szakaszában Beneš agyából kipattant, és a róla hírhedté vált rendeletek révén 1945 nyarától kezdődően kivitelezhetővé vált: a magyarok ellehetetlenítését, kisemmizését, közvetett módon – Isten őrizz! – akár tömeges elmozdítását a szülőföldjéről.
Mert – bár Pozsony indoklásában ez nem jelenik meg szó szerint – a nemzetbiztonságra kockázatot jelentő személy(ek) akár ki is utasítható(k), főleg, ha a tegnap hatályba lépett jogszabály szerint – a magyar honpolgárság felvétele esetén – azonnal elveszíti(k) szlovák állampolgárságukat. Nemde? „Enyhébb” esetben a szlovák állampolgárság elveszítése a szavazati jog, illetve a választhatóság elvesztését is maga után vonná, ami szintúgy beláthatatlan következményekkel járhat(na) a felvidéki magyarságnak mind a parlamenti, mind az önkormányzati képviseletét illetően. Nemde?
Ráadásul a beneši–ficói–gasparovici eszmekörben fogant új szlovák törvény – bár egyénekről szól – akár közösségi vonatkozásban is hatályos lehet, amennyiben a Meciar-, illetve a még zajló Fico-korszakban elszenvedett sorozatos megaláztatásokkal, heccelésekkel, piszkálódásokkal elkedvtelenített, kifárasztott felvidéki magyarság jelentős része a felkínált lehetőséggel élve, mégis a magyar állampolgárság felvétele mellett döntene, mert abban látna vajmi vigasztalódást, netán védelmet.
Nehéz napok jönnek tehát. A felvidéki magyar érdekképviseletnek, de – ha szükségessé válik – Budapestnek is alaposan meg kell fontolnia teendőit, főleg annak a szlovák alkotmányos kitételnek a figyelembe vételével, miszerint – legalábbis az alaptörvény betűjét illetően – Szlovákiában senkit nem érhet hátrányos megkülönböztetés nemzetiségi hovatartozása miatt. És főleg annak a figyelembe vételével, hogy korábban az Európai Unió a Beneš-dekrétumok ügyét egy ejnye-bejnyével tulajdonképpen Szlovákia belügyének nyilvánította.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok