2010. június 17., 09:562010. június 17., 09:56
A minap is például addig osztottam kedves dévai ismerősömmel telefonon, hogy is kell egy igazi bográcsgulyást főzni, míg végül úgy döntöttem, inkább elmegyek, s megfőzöm én. Mire felocsudtam, már ott is voltam Déva főterén egy méretes bogrács mellett, s éppen azt magyaráztam az arra csellengő románoknak, hogyan is készül a csipetke. Mert egy igazi bográcsgulyásba csipetke is jár, és szalonnából olvasztott zsírral főzik, nem olajjal, mert a krumpli a zsírt felszívja, de az agyonfinomított olajat nem. Szóval ezeket magyaráztam, többnyire a románoknak, de a magyarok közül is némelyiknek tisztázni kellett, hogy a gulyás, ami éppen a bográcsban rotyog, attól még nem lesz székely gulyás, mert én székely vagyok. Ez van na: muszáj volt egy kis „kiképzést” tartanom gulyás témakörben, mert igen nagy volt rá az igény.
Na, de nemcsak én osztottam az észt, hanem az alfalvi citerások is, akik minden érdeklődőnek türelmesen elmagyarázták még azt is, hogy milyen fából készül a jó citera, s mikor kell a fát kivágni, hogy szépen csengő hangja legyen. Mert bizám ez sem mindegy, mint ahogy az sem, hogy a gulyásba rögtön a szalonna után a kolbászt tesszük-e bele, vagy a hagymát.
Közben, míg mesélgettünk ezt-azt a székelyekről, a székelyföldi szokásokról, a gulyás is elkészült, és a két, szintén földi kuktám osztani kezdte az ételt az alfalvi tanítónők segítségével. Az elsők között köszönte meg a főztömet egy nagyon idős bácsi, s mert ilyen kedves volt, szóba elegyedtem vele. Megtudtam, 92 éves és a Zsil-völgyi bányákban dolgozott bányamérnökként. Elmesélte, kétéves volt a trianoni békediktátum aláírásakor, és fiatal korában még Déva, sőt az egész Zsil-völgye demográfiai összetétele is egészen másként nézett ki. Nem panaszkodott, nem szidta a románokat, sem az általa átélt rendszereket, csak egy kicsit szomorú volt és a szeme sarkában két kövér könnycsepp csillogott. Aztán megszorította a kezemet, évtizedek barázdálta arcát végigszántotta az a két könnycsepp, és csak annyit mondott: „Nem könnyű a szórvány magyarsors, kell ide egy kis székely erősítés.”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok