2008. december 10., 12:272008. december 10., 12:27
„Ugye, nem is az igazi Mikulás volt a főtéri Mikulás-kuckóban? Mert ugye az igazi Mikulásnak rendes szakálla van, nem bundaszakálla, mint ennek?!” – méltatlankodott a pici lány. Fiatal anyuka ismerősömnek azonban lélegzetvételnyi időt sem hagyott, mert folytatta a sort az óvodai Mikulással, akinek vattából volt a szakálla, és azokkal a Mikulás-bábukkal, amelyek egyik-másik üzlet előtt karácsonyi dallamokra billegnek vendégcsalogatóként.
Sőt sorra vette a rokonság azon részét, akiknél „ajándékot hagyott a Mikulás”, és egyenként rákérdezett: „Anyuka, melyik az igazi Mikulás: aki nagyapáéknál felejtette az ajándékot, vagy aki tévedésből keresztmamáékhoz vitte az én ajándékomat? Vagy az lenne az igazi, aki nálunk járt?… De annak sem volt olyan szakálla, mint a bácsiknak, ráadásul a piros köpönyeg alatt farmert viselt. Anya, ugye nem visel farmert az igazi Mikulás?!”
Anyuka sápadozott a rengeteg kérdéstől, és segélykérően pislogott felém, menteném ki a kellemetlen helyzetből. Nekem viszont az jutott csak eszembe, amit hajdanán a saját gyerekeimnek mondtam, amikor ők kerekperec kijelentették: „Nincs is Mikulás!” Így hát a kislánynak is azt mondtam, amit a gyerekeimnek hajdanán, és amit nektek is most kedves kispajtások, akik talán olvassátok e sorokat, és esetleg kételkedtek a Mikulásban.
A Mikulás olyan, mint a Jóisten: nem látjuk, mégis hiszünk benne. Hiszem azt, hogy ő abból a jó világból való, amit úgy neveznek a felnőttek: örökkévalóság. Ő éppen olyan, amilyennek ti képzelitek el. Ha hosszú fehér szakállas öregapónak gondoljátok, akkor olyan; ha viszont fiatal, belevaló, farmernadrágos fickónak, akkor olyan. Fontos viszont tudni, hogy az igazi Mikulás soha nem mutatkozik fizikai valóságában senki előtt.
Ő ugyanis titokban jár-kel a világban, és minden tisztára subickolt kiscipőbe ajándékot pottyant, amíg ti arról álmodtok, milyen is ő valójában. Ha netán az idén vatta- vagy bundaszakállú, vörös köpenyes fickó járt nálatok, az csak egy kis tévedés volt a felnőttek részéről, akik ilyennek képzelik el a Mikulást. De higgyetek benne, és jövőre hozzátok is eljön az egyetlen, jóságos, igazi Mikulás.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.