JEGYZET – Hirtelen felcsapkodta a közbeszéd vizeit az a miniszteri kijelentés, miszerint túl sok az élősködő, és a költségvetés helyrepofozásához felül kellene vizsgálni az alaptalanul juttatott járadékokat.
2016. november 15., 19:052016. november 15., 19:05
És mondott is egy ékesszóló példát arról, aki bár papírral igazolta gyenge látását, ráadásul ezért kap is valamiféle pótlékot, vígan bitorolja, sőt használja is gépkocsivezetői igazolványát, és hab a tortán: mindemellett olyan jól jövedelmező állása van, ahol szolgálati előírás az állandó és nagy mennyiségű okirat olvasása.
Aki egy kicsit is járatos a hazai vizeken, rögtön tudta, hol is kell a sejtetett illető után kutakodnia, a nagy többség viszont, élen a hadarásban és semmit mondásban élenjáró hírtévék főcserregőivel, etnikai kisebbségek elleni támadásnak vette, polkorrektséget követelt, sőt sokan azonnali lemondását is a miniszternek. Holott ha félretették volna néhány pillanatra az elfogultságukat, frusztrációikat, és egy kicsit szertenéznek saját ismeretségi és baráti körükben, azonnal rájöhettek volna, hogy ez semmiképpen sem az épp egy éve regnáló szakértői kormány találmánya, hanem évtizedekre visszanyúló, nagyon erősen begyökereződött hagyomány megöröklése.
Aki megérte, tudhatja, hogy már az ötvenes évektől kezdve szokássá vált, miszerint a különböző jobbnál jobb pozíciókba ültetett elvtársak felesége vagy más női rokona rövid ideig egyféle semmittevő állást foglaljon el, de néhány hét múlva kiderüljön: betegnyugdíjazást kell kérniük, merthogy... És olyan hajmeresztő látleletek kerültek a papírokra, hogy a szitán még a leggyengébben látó is átláthatott. Egyszóval ha nem is éppen az volt a diagnózis, hogy a gyakran huszonéves hölgyeményeket óvni kell minden külső hatástól, mert könnyen meggörbül a hajuk szála, de nem is túl messze ettől az abszurditástól. Történt mindez azért, mert azokban az időkben elképzelhetetlen volt a főállású anya, vagy háziasszonyi státus, a munka mezején kellett tevékenykednie minden halandónak, kivéve ha elérte a nyugdíjkorhatárt vagy – a fentiek értelmében – betegsége gátolta a rendszeres napi munkába menésben.
Ahogy teltek az évtizedek, egyre leleményesebb betegségeket találtak ki, 1990 után pedig már az sem volt ritka, hogy valamiféle igazolás ellenében írják ki segélyre, elég volt a közjegyző előtt saját felelősségre adott nyilatkozat arról, hogy egyetlen lyukas garas sem áll – törvényesen, az állami kasszából – a házhoz. Nincs tehát új a nap alatt, más szóval: egy csecsemőnek minden vicc új, ne ámulj, világ!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!