Pusztán annak, hogy hazatért, és az észak-erdélyi kisvárosban próbál vállalkozást indítani, nem lenne hírértéke, bár, tegyük hozzá halkan, lassan az is újdonságszámba megy, ha valaki több évnyi külföldi munka után kies tájainkon próbál boldogulni. Hiszen tudjuk, hogy Románia kereseti lehetőség, élhetőség, szociális ellátottság, korrupciós, egészségügyi, oktatási viszonyok (és még hosszan sorolhatnánk) tekintetében sem az a hely, ahova az ember vágyik. Sőt véletlenül amint a demográfiai adatok is mutatják: egyre többen elvágyódnak innen.
A máramarosszigeti férfi esete visszhangot keltett, és nem hiába, hiszen elgondolkodtató. Látva a szülővárosa kórházában uralkodó áldatlan állapotokat, azt, hogy mindössze egyetlen valamirevaló jármű működőképes, és azzal szállítják a betegeket, az élelmiszert és egyéb felszereléseket egyaránt, a tenni vágyó ember fogta magát, és vásárolt egy teljesen felszerelt mentőautót, amelyet Máramarossziget sürgősségi osztályának adományozott. Amikor megkérdezték, mi indította erre, azt felelte, egyszerűen csak jót akart tenni a közösségnek, ahonnan származik, hiszen látta, hogy a romániai egészségügyi szolgáltatások milyen messze elmaradnak attól, ami külföldön tapasztalható. Gesztusával azt szeretné elérni, hogy kapjanak észbe végre a döntéshozók, a hatalmon lévők, vegyenek példát az egyszerű emberekről, és az emberekben tudatosodjék: az állam inkább akadályozza, semmint segíti azokat, akik tenni szeretnének. Azt is hangsúlyozta, hogy egyre többen és többen vándorolnak az ország határain túlra, lassan már csak az öregek maradnak itthon, és míg a fiatalok, a munkaképesek hozzájárulnak az olaszországi, franciaországi utak, autópályák építéséhez, addig itthon semmi nem mozdul jó irányba.
A máramarosszigeti férfi esete és üzenete azért is kívánkozik „tollhegyre”, mert egyszerre számos akut romániai problémára világít rá. Vegyünk közülük néhányat. Ráirányíthatja a figyelmet arra, hogy milyen áldatlan állapotok uralkodnak az egészségügyben, de arra is, hogy mélyre, messzire nyúlnak az elvándorlás okai és következményei. Az is eszünkbe juthat, milyen jó lenne, ha a külföldön szerencsét próbálók közül hazatérve többen is itthon kamatoztathatnák kint szerzett tudásukat, tapasztalatukat, mindazt a világnézetbeli többletet, amivel civilizáltabb régiókban gazdagodtak. És arra is: bár egész biztosan a közösség hasznára válik, a máramarosszigeti mentőautó-ajándékozás példája sajnos csak egy fecske, ami, mint tudjuk, nem csinál tavaszt. Arra azonban mindenképpen jó, hogy elgondolkodjunk. És ez oly sok tekintetben a legelső lépés a változáshoz és változtatáshoz.
Vállalom a műanyagmentes július kihívást, vagy csak egyszerűen #plasticfreejuly #műanyagmentesjúlius – láthattuk számos ismerősünk Facebook- vagy Instagram-bejegyzéseiben az elmúlt bő három héten.
Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások előtt a soviniszta indulatok felkorbácsolásával és uszítással próbálja maga felé terelni az eddigi tevékenységéből kiábrándult polgárok voksait.
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.
Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.
Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.
Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást.
Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.
Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.
Vállalom a műanyagmentes július kihívást, vagy csak egyszerűen #plasticfreejuly #műanyagmentesjúlius – láthattuk ...
Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások ...
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...