2010. augusztus 05., 11:102010. augusztus 05., 11:10
Mert az volt a hedonista élvezet, amikor szétrobbant fröcskölve, apró héjdarabokat lövellve szétterült, a sárgája elmaszatolódott. De aztán leszoktam róla. Mert nem mos az ember konyhakövet, miután éppen kirobbanó dühét lecsapolta, hanem nagyasszonyosan átlibben a tyúkmony felett, és ha még dohányos, rágyújt, ha már nem, akkor elkortyol egy pohár fehér szárazat.
Aztán néhány óra elteltével jött a tojás bosszúja, mert betonkeményre kötött, és a kiszuperált derelyevágóval centiméterről centiméterre araszolva kellett felkapargatni. Ezért szoktam le, mert ahogy a korom haladt, úgy egyre mélyebbre vésődött a kapargatás negatívuma, és tartott vissza, mikor léptem a hűtő felé a düh-levezető tojásért. Más kifejezési módot azóta sem találtam, így a dühöm egy idő óta már csak befele, engem emészt. És egyre gyakrabban nem is düh, csak mélykeserű csalódás.
Mint amikor az amúgy joviális, ízes beszédű, székely bajszú kemencerakó kiöntötte a betonalapot, hosszan értekezett a jó kemence titkáról és attribútumairól, hogy mitől húz a kémény és mennyire kell behevíteni, majd megitta a sört, felmarkolta az előleget, parolázott és mondta, hogy holnap folytatja, addig úgysem lehet, mert köt a beton. És nem. Szó nélkül kilépett az életünkből és a kemencerakásból, szürkén éktelenkedő betonlapot hagyva a kert végében.
És amikor végre rábukkantunk, anekdoták és ízes szófordulatok nélkül mondta vállvonogatva, hogy más dolga akadt. Becsületről, adott szóról úriember nem beszél, az túl fellengzős. És így élni túl pipogya? Barátunk meséli, hogy műhelyében a szigorú határidőre készülő, megrendelésre beszállító céggel kötött egyezséget. A megbeszélt határidő után tíz nappal érkezett vissza a beszállító a tengerparti nyaralásról, és ingerülten zárta rövidre a vitát, amikor leszögezte: csodálkoztam is, hogy ki az az őrült, aki naponta tucatszor zaklat telefonon, amíg szabadságon vagyok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok