2011. január 27., 10:062011. január 27., 10:06
Naponta üzenetekkel bombázhatjuk a 324 „barátunkat”, vagy minket „bökdöshetnek” a „barátaink”, akik egy részével sohase találkoztunk, netán a családtagjaink/tőlünk méterekre dolgoznak, de kényelmi okokból (?) csak Facebookon keresztül kommunikálhatunk.
A végtelen személyes valóságshow kitűnő terep a pletykálkodásra, amit imád az emberiség. Egymás vállát veregethetjük, hogy pl. milyen szépen nézünk ki azokon a fényképeken, amelyeket havonta milliárdnyi nagyságrendben feltöltünk. Minek törődni azzal, hogy a boldog-boldogtalannal gyanútlanul megosztott információból mi az igaz és mi „megszépített”, meg ki láthatja? (A főnök bizonyára élvezettel olvassa a róla írt lesújtó kommentárokat az üzenőfalon, a „pozitív” visszhangot erősíti az a fotó is, ahol munkaidő közben tökrészegen pózol az illető, hiányos ruhában.) Közben furcsábbnál furcsább „népi” kezdeményezésekhez kérik a segítséget a benzinár-növekedés ellen küzdők, a szerda esti sörözni vágyók, a kertitörpe-kedvelők; ki kell töltened a „mennyire ismered X focicsapatot?” tesztet, végül pedig fogadd el a rád tukmált Buenos Aires-i metálkoncertjegyet. Nem akarod? Nem baj, újra megkérnek rá. Tizenötször. (Hátha 14-szer tévesen utasítottad vissza…)
Bár a virtuális csoportosulásoknak több a füstjük, mint a lángjuk, igen népszerűek. A rendszerben tömegek által éjjel-nappal játszott, nemegyszer gagyi játékokhoz hasonlóan. Ha félmilliárd ember azt hiszi, élete minden egyes apró-cseprő epizódja annyira érdekes, hogy muszáj 24 órás „élő” adásban beszámolni mindenkinek róla, ám tegye. (Apropó: honnan van erre ennyi fölösleges ideje ennyi embernek?) Egyeseknek lassan a virtuális élete fontosabb, mint a valódi életük. Látszólag „közösségi” életet élnek, valójában a magányosságérzése, az emberek közti űr nem csökken, hanem növekszik…
Ez a „minden” nem hiányzik. A valósággal való szembenézésre, az igazi, nagybetűs Barátokkal (akik szintén nincsenek rajta eme hálózaton) történő személyes beszélgetésre és közös, nem virtuális tevékenységekre viszont nyomok egy nagy LIKE (= lájkolom) Facebook-gombot. Így divatosan hangzik, ugye?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok