2010. március 30., 10:232010. március 30., 10:23
Általában lehet rájuk számítani, megbízhatóak, szavahihetőek, közülük sokan munkamániásak. Beszédjükre is általában a nyíltság, az egyenesség jellemző, ritkán fogalmaznak rébuszokban, mondtaikban rendszerint helyén van az alany és az állítmány, nem színezik és nem cifrázzák mondanivalójukat. Nem hízelgők, általában kevés barátjuk van, nagyon megválogatják őket, és becsülik a barátaikat, akikre szintén ugyanaz jellemző. Előfordul azonban velük is, hogy néha tévednek, hibáznak. Ilyenkor rendszerint emésztik magukat, és igyekeznek a hibát minél előbb kiküszöbölni vagy jóvátenni.
Ezzel szemben az Áskálódók mindig a más bajával foglalkoznak. Ha jól meggondolom, ezeknek általában nincs is konkrét munkájuk, illetve igyekeznek úgy állni a munka mellé, hogy lehetőleg más is odaférjen – ahogy nálunk, Gyergyóban mondanák. Pontosabban inkább az jellemző rájuk, hogy ha valami kicsit is dolgoztak, akkor azt igyekeznek nagydobra verni, valahogy úgy beállítani, mintha legalább ők fedezték volna fel a spanyolviaszt. Ezt teszik olyan ritka alkalmakkor, amikor dolgoznak is valamit, de egyébként Áskálódókra nem jellemző a munka. Inkább csendben meghúzódnak és figyelnek.
Igen, figyelnek és követnek mindenkit, de legfőképp Dolgavégzőket. Igyekeznek mindenben felfedezni a hibát, és ha meglelték, akkor világgá kürtölik, pocskondiázva, sárba tiporva azokat, akik dolgoztak. Beszédjükre inkább a redundancia jellemző, mondtaikból hiányzik az alany és az állítmány, inkább bővítményekben és szóvirágokban beszélnek. Közülük kerülnek ki a besúgók, a titkos telefonálgatók, a jelentgetők és névtelen levélírók. Általában sok baráttal büszkélkednek. De kevés igazzal…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok