Disznótoros reggelire

Így jártam tegnap is, amikor az egyik, nőknek szóló, lilában-rózsaszínben tündöklő internetes honlapon arra figyeltem fel, hogy „pasifogó” reggeli receptjeikkel büszkélkednek a szerzők, s ezeket ígéretük szerint mostantól egy héten át böngészhetjük.

A reggeliről persze megoszlanak a vélemények, van, aki egyáltalán nem bír felkelés után enni, de azt hiszem, abban mindannyian megegyezhetünk, hogy ha már munka előtt muszáj valami táplálékot magunkhoz venni, a legkevesebb, hogy az könnyen és gyorsan összeüthető legyen. Nos, kérem, mindannyian tévedünk. Ezen a honlapon ugyanis egy különleges péksüteményt, illetve egy tipikus disznótoros finomságot ajánlanak. Szóval, kedves nőtársaim, sütésre fel! Reggel lehetőleg négy óra körül illik talpon lenni, a tésztát bedagasztani (a recept szerint az elkészítési idő ötven perc), majd másfél órát keleszteni. Utána frissen, vidáman, folyton (persze még alvó) párunk boldogságára koncentrálva zsemléket szaggatni, amiket lefóliázva újabb órán át pihentetünk.

Nem kell megijedni, ha túl sok időnk marad, amíg a tészta megkel, a honlap ugyanis ad nekünk munkát bőven arra a röpke két és fél órára is (a dagasztást nem számítva). Ja, hogy azt hitték, hogy a pékmunka után elég lesz vajjal megkenni a zsemlét, s kész? Ugyan már, ezzel még nem „fogtunk pasit”. És az sem elég, ha a hűtőből kihalásszuk a maradék szalámit. Nem, kérem, a recept úgy kezdődik: daráld össze a húst, és kolbásztöltővel töltsd a bélbe. Na most lehet, hogy csak én vagyok elmaradott (vagy túlságosan urbanizált), de bevallom, nekem nincs elfekvő kolbásztöltőm a konyhában, se ipari húsdarálóm, így ez a „pasifogás” rajtam biza kifog. Persze megértem a honlap törekvését: minek vegyem meg készen a friss zsemlét meg a debrecenit a sarki kisboltból, ha hajnalban – lelkesen és pasifogó szerelemtől fűtve – magam is elkészíthetem?

Lefogadom, hogy minden „pasi” értékelné az erőfeszítést, még akkor is, ha utána a buzgó háziasszony egész nap csak aludni volna képes, mert háromkor kelt. Csak azt nem értem, hogy miért nem azzal kezdődik a recept, hogy „végy egy ár földet, vesd be búzával”, vagy, ahogy a cikk alatti hozzászólásokban valaki meg is jegyezte: „fuss ki az udvarra, és vágd le a malacot”.