HIRDETÉS
Nagyjából ezek a kérdések fogalmazódnak meg most mindenkiben azok után, hogy a román szociáldemokraták bő fél év leforgása alatt ismét lábon lőtték magukat, és a második miniszterelnöküket dobták ki a kormánynak otthont adó Victoria-palotából.
Szó se róla, hibát bárkiben lehet találni, Sorin Grindeanuról és Mihai Tudoséról pedig nagyon hamar kiderült, hogy túl nagy kalap számukra a miniszterelnöki poszt. (Előbbi esetében jellembeli kérdéseket is felvet, hogy a tavaly nyári keménykedése után hagyta megvásárolni magát egy zsíros állami állással. Utóbbi pedig bebizonyította, hogy intellektuális és civilizációs szempontból az égvilágon semmi nem predesztinálja magas rangú állami tisztség betöltésére.)
Csakhogy a hét hónap alatt elfogyasztott kormányfők alkalmatlansága nem pusztán az ő magánügyük, ugyanilyen mértékben a PSD és mindenekelőtt az alakulat elnökének a felelőssége. És óriási kudarca. Bármennyire is igyekszik bagatellizálni az ügyet („nem volt szerencsés kezem a kormányfőjelöltek kiválasztásában”), a kialakult tragikomikus helyzet első számú felelőse Liviu Dragnea, akinek úgyszintén viselnie kellene döntései és a két kormányfőbuktatás következményeit.
Merthogy a PSD-elnök nem alkalmatlanságuk okán akart megszabadulni a két miniszterelnöktől, hanem személyes és pártérdekekre tekintettel: konfliktusba keveredtek a hozzá közelálló emberekkel, ugyanakkor nem vállalták fel az igazságügyi törvények módosítását, amelynek köszönhetően az igazságszolgáltatás célkeresztjébe került Dragnea megúszhatná az újabb bírósági ítéletet.
A legnagyobb baj az, hogy Dragnea irányítása alatt a PSD még elég sokáig űzheti ezt a politikai kamikazét, addig legalábbis, amíg a pártelnök egy esetleges újabb ítélet nyomán eltűnik a politikai süllyesztőben. A jobbközép ellenzék nem képes többséget kialakítani a parlamentben, reális alternatíva híján pedig a balliberálisok legfőbb ellenfelének számító Klaus Johannisnak is szűk a mozgástere, a következő mandátumára gyúró államfő legfeljebb ideig-óráig tud keresztbe tenni a hatalomnak, mint ahogy tette azt Sevil Shhaideh kinevezésének visszautasításával a 2016. decemberi választások után.
Jöhet a teljesen ismeretlen (ráadásul teleormani!) EP-képviselő, akinek borítékolhatóan az lesz a legfőbb érdeme, hogy ő lehet Románia első női miniszterelnöke. Az ország továbbra is kénytelen lesz elviselni a PSD–ALDE-koalíció uralkodását és kísérletezéseit annak minden járulékos következményével együtt. A csapongó, koncepciótlan adó- és gazdaságpolitikával, az elhibázott intézkedések sorozatával az eddigi kormányoknak lassan, de biztosan sikerült veszélybe sodorni az ország rekord gazdasági növekedésének előnyeit, és ennek a kártékony hatalomgyakorlásnak még csak ezután jön a böjtje (Tudose kierőszakolt menesztése miatt tegnap újabb csúcsot döntött a lej-euró árfolyam).
Bánná a fene, ha csak Dragneáék és a PSD sorsa forogna kockán, ám itt tulajdonképpen valamennyiünk zsebére megy a játék. És arról se feledkezzünk meg, hogy történik mindez egy olyan év kezdetén, amikor a többségi nemzetnek elvileg ünnepelnie, előremutató stratégiákon, országprojekteken kellene munkálkodnia. Ehelyett marad a parttalan és kilátástalan politikai csatározás, a víziótlanság, a Dâmboviţa-parti posvány. Pedig ha a politikai osztály nem is, ennek az országnak a lakói igazán többet érdemelnének.
Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások előtt a soviniszta indulatok felkorbácsolásával és uszítással próbálja maga felé terelni az eddigi tevékenységéből kiábrándult polgárok voksait.
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.
Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.
Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.
Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást.
Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.
Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.
Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.
Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások ...
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...
