2009. április 09., 11:292009. április 09., 11:29
Gondolkodás nélkül kiáltotta ki bűnbaknak Romániát. (Persze nem kizárt, hogy az ügyben nem is volt szükség a moldovai hírszerző szervek hosszas munkájára, mivel boldogan kisegítette őket néhány fülessel a baráti KGB-utód FSZB Moszkvából). A chişinăui vádaskodásokkal szemben ugyanakkor kevésbé valószínű, hogy valóban Románia állna a tüntetések mögött. Igaz ugyan, hogy a fiatalok román nemzeti lobogókat lengettek, de ezt inkább belső meggyőződésből, mint külső buzdításra tették. Romániának jelenleg nem érdeke, hogy a gazdasági válság kellős közepén a hátára vegye az Európa egyik legszegényebb országaként számon tartott Moldovát. Ha van valaki, akinek a moldovai helyzet destabilizálódása jól jön, akkor azt nem a Balkán irányában kell keresni, sokkal inkább Észak-Keletre. Moszkva keresve sem találhatott volna jobb alkalmat, hogy ismét borsot törjön a Nyugat, valamint az egykor érdekszférájába tartozó volt kommunista országok orra alá. Erre utal az is, hogy ahelyett, hogy nyugalomra intene, az orosz külügy gerjeszti a Románia-ellenes hangulatot, a moszkvai és a chişinăui retorika elemei pedig kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Oroszország számára ugyanis Románia jelenti ez EU „lágy altestét”: a román–moldáv viszony ellentmondásosságát kihasználva sikeresen keltheti azt az érzést, hogy az ország instabilitási tényező, amely továbbra sem tett le a határok megváltoztatásáról, ezáltal pedig súlyos konfliktusokat gerjeszthet. Amellett, hogy így vág vissza Bukarest, és főleg Băsescu elnök elmúlt években főleg energetikai kérdésekben elhangzott oroszellenes kiejelentései miatt, a mostani konfliktus ahhoz is jól jön Moszkva számára, hogy még több katonát állomásoztasson az EU határainak közelében. A Moszkva bábjaként számon tartott transznisztriai kormány teljesen spontán és meglepő módon tegnap már kérte is, hogy Oroszország növelje a szakadár köztársaságban állomásozó „békefenntartók” számát…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok