Cui prodest?

Gondolkodás nélkül kiáltotta ki bűnbaknak Romániát. (Persze nem kizárt, hogy az ügyben nem is volt szükség a moldovai hírszerző szervek hosszas munkájára, mivel boldogan kisegítette őket néhány fülessel a baráti KGB-utód FSZB Moszkvából). A chişinăui vádaskodásokkal szemben ugyanakkor kevésbé valószínű, hogy valóban Románia állna a tüntetések mögött. Igaz ugyan, hogy a fiatalok román nemzeti lobogókat lengettek, de ezt inkább belső meggyőződésből, mint külső buzdításra tették. Romániának jelenleg nem érdeke, hogy a gazdasági válság kellős közepén a hátára vegye az Európa egyik legszegényebb országaként számon tartott Moldovát. Ha van valaki, akinek a moldovai helyzet destabilizálódása jól jön, akkor azt nem a Balkán irányában kell keresni, sokkal inkább Észak-Keletre. Moszkva keresve sem találhatott volna jobb alkalmat, hogy ismét borsot törjön a Nyugat, valamint az egykor érdekszférájába tartozó volt kommunista országok orra alá. Erre utal az is, hogy ahelyett, hogy nyugalomra intene, az orosz külügy gerjeszti a Románia-ellenes hangulatot, a moszkvai és a chişinăui retorika elemei pedig kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Oroszország számára ugyanis Románia jelenti ez EU „lágy altestét”: a román–moldáv viszony ellentmondásosságát kihasználva sikeresen keltheti azt az érzést, hogy az ország instabilitási tényező, amely továbbra sem tett le a határok megváltoztatásáról, ezáltal pedig súlyos konfliktusokat gerjeszthet. Amellett, hogy így vág vissza Bukarest, és főleg Băsescu elnök elmúlt években főleg energetikai kérdésekben elhangzott oroszellenes kiejelentései miatt, a mostani konfliktus ahhoz is jól jön Moszkva számára, hogy még több katonát állomásoztasson az EU határainak közelében. A Moszkva bábjaként számon tartott transznisztriai kormány teljesen spontán és meglepő módon tegnap már kérte is, hogy Oroszország növelje a szakadár köztársaságban állomásozó „békefenntartók” számát…