2010. február 23., 09:522010. február 23., 09:52
A legtöbben a semmiből élnek, és elég jól eltengődnek belőle, mások meg a nincstelenek zsírján híznak, és a bőrt is lehúzzák róluk. A pletyka, mint minden faluban, itt is fojtogató posványként lehetetleníti el annak a néhány, tenni akaró, ostobán optimista lakosnak a mindennapjait, aki a puszta felett még látja a fejlődő társadalom délibábképét.
Hát történt nem is olyan rég ebben az isten háta mögött fekvő faluban, hogy beköszöntött a tél. Annyira meglepődött erre a település vezetősége, hogy megdermedt, és cselekvésképtelenné vált. Helyettük a hó és a fagy hozta rendbe a falu problémáit: a lágy, fehér takaró hanyagságuk összes látható következményét eltüntette. Megszűntek a gödrös utak, nem látszottak a betömődött vízelvezetők, sőt még a sok éve görbén álló falutábla is kiegyenesedett.
A polgármester ezért úgy döntött, nem is hív egyetlen hóekét sem a faluhatáron belülre, egy pár hétig legalább rend lesz az általa menedzselt településen. Nem is volt gond, hiszen az autósok a lehető leglassabban közlekedtek, és így még a gyerekek is nyugodtan szánkózhattak az úttesten. Az alpolgármester pedig több szabadidőhöz jutott, hiszen, mint mondta, a déli kétórás ebédszünet után már nem megy vissza a hivatalba, mert nagyon csúszik az út. Félti a testi épségét, amely nem sérülhet meg, hiszen azzal komoly veszteség érné a mélyen tisztelt faluközösséget.
Azt kell mondanom, igaza van. Manapság a lakosság semmin sem háborodik fel, sohasem kéri számon a vezetést, hogyan gazdálkodik a közvagyonnal, egyszer sem merül fel benne a falugyűlés gondolata. Miért is csúszkáljanak el a hivatalig a vezetők, folyamatosan rettegve a felbukástól, mikor azok, akiket képviselnek, rezzenéstelen arccal tűrik minden kicsinyes kifogásukat. Csúszós kérdés, amelyet a hóolvadás és a tavaszi záporok még aktuálisabbá tesznek, ilyenkor majd előjön az összes hó alatt lapuló probléma. Kíváncsian várom az újabb kifogásokat!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.