JEGYZET – Még az álszerénység hangfogóját sem teszik fel, amikor világgá kürtölik az ország „csodálatos” gazdasági eredményeit.
2016. október 30., 19:382016. október 30., 19:38
Emlegették már Európa kistigrisét, a nemzeti jövedelem legmegbízhatóbb fejlődésgörbéjét, sőt a propagandisták konokabbjai egyszer azt is megkockáztatták, hogy a román gazdaságot ne csak összehasonlítsák a némettel, de olyasmit állítsanak, miszerint meg is haladja a germán ütemet. Erre mondják a tréfás kedvűek, hogy még viccnek is rossz.
Sajnos azok után, amiket naponta látok és hallok, nem nagyon van kedvem viccelni, ezért a fentiekkel kapcsolatban inkább azt mondanám: olyan ez az egész hőzöngés, mintha a legmagasabb hegycsúcsok meghódítására lenge nyári öltözetben, strandpapucsba bújtatott lábbal indulna el valaki. Hisz lehet-e gazdasági fejlődésről beszélni ott, ahol béka ül a mezőgazdaságon, a már évekkel ezelőtt elkótyavetyélt, ipari romhalmazzá degradált gyárakat pedig egyszerűen ledózerolják, hogy több hely jusson a különböző bevásárlóközpontoknak?!
Amivel aztán lehet dicsekedni: ugye milyen jól élnek itt az emberek, merthogy folyton nagy kedvvel vásárolnak. Ez így önmagában igaz, csakhogy a shopingláznak van egy másik oldala is: néhány év visszafogottság után a bankok a válság előttinél is vehemensebben törnek elő. Most már az olyan hirdetések sem ritkák, hogy a hitelkérelem beadása után pár perccel máris kézhez kapják a bankókkal kitömött zacskót, vagyis azonnal neki lehet látni a pénzszórásnak. És a hivatalosan, netán a tőzsdéken is jegyzett bankok mögül tülekednek előre a házhoz vitt kölcsönöket kínáló valamik, ráadásul soha nem azzal kecsegtetve, hogy az adományozásnak tűnő szolgáltatásuk netán az éhhaláltól menti meg a rászorulót, épp ellenkezőleg: a dicsekvő rongyrázásra buzdítják a hiszékeny embert. Aki bizony szívesen elmeséli barátainak, ismerőseinek merrefelé utazgattak, milyen újabb kütyükre cserélték a még alig használt, de már nem a legeslegújabb szerkentyűiket és hasonlók.
Kár részletezni, mindannyian ismerjük. Amikor pedig jön a tartozás behajtása, kiderül, nem is az ügyfél tett szívességet azzal, hogy kegyeskedett elfogadni a rátukmált összeget. De akkor már késő a siránkozás. A kampányígérgetéseknek hasonlóan kegyetlen lesz a böjtje. Azoktól pedig, akik rosszindulatot tételeznek fel az elmondottak után, csak annyit kérdeznék: hol az a több száz kilométer autósztráda, a rengeteg munkahely, a negyedszázada ígérgetett, ránk zúduló tej- és mézözön?!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
szóljon hozzá!