2010. július 06., 09:182010. július 06., 09:18
Miután kellőképpen és eleget szapultuk a kormányt és a politikusokat, rátértünk a kisemberekre. „Velünk is baj van...” – állapította meg sokat sejtetően a régi osztálytárs, aztán elmesélte, hogy éppen olyan osztálya van, amelyben a szülők többsége nyugdíjas vagy betegnyugdíjas, mindössze öt olyan diákja van, akinek a szülei valahol alkalmazottként dolgoznak. Aztán egy napra rá találkoztam egy másik velem egykorú régi ismerőssel, aki kissé „affektálva” beszélt, mint azok a székelyek, akik néhány hónapot Magyarországon dolgoznak és ennek hatására „kitörik a nyelvük”. Elmesélte, hogy biza Budapesten „mámisintér”, azaz felvigyáz egy idős nénire, akinek a hozzátartozói jól fizetnek a szolgálatért. „Három hónapot vigyázok a nénire, aztán három hónapot itthon vagyok, majd megyek vissza újabb három hónapra, közben itthon a kártyán gyűl a betegnyugdíj is” – újságolta arra biztatva engem is, hogy éljek a jó kereseti lehetőséggel. „Te olyan körökben mozogsz, hogy egykettőre el tudod intézni a betegnyugdíjt” – fűzte hozzá cinkosan kacsintva. Estefelé, már otthon, mosogatás közben éppen azon morfondíroztam, jó volna megfontolni az ajánlatot ebben a válságos időszakban, amikor érdekes hír ütötte meg a fülem. Azon nyomban elfoglaltam „stratégiai megfigyelőállásomat”, amúgy az éppen sikált lábossal a kezemben a nagyszobám ajtajában a tévét figyelve, s ezt tudtam meg. Valamelyik Craiova melletti faluban – ahol igencsak magas létszámban fordultak elő súlyos látási zavarokkal betegnyugdíjra szorult emberek – ellenőrzést helyezett kilátásba az illetékes hatóság és döbbenetes módon csak az orvosi vizsgálat hírére a több mint száz félig, vagy egészen vak betegnyugdíjas fele visszanyerte a látását. „A piculáját neki!” – mondtam a macskámnak, mert épp ketten követtük a híradást – „Csoda történt!” Csoda bizony, mert hasonlóról csak a Biblia tesz említést, de Krisztus urunk is mindössze két embernek adta vissza a látását, nem ötvennek!
S ezek után csak merje nekem valaki azt állítani, hogy a 21. században nincsenek csodák!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Látogatottsági adatok