2011. február 07., 09:512011. február 07., 09:51
Káros a dohányzás, főleg ha az ember hivatásszerűen kereskedik a vámmentes csempészáruval. Komoly összegeket lehet keresni ezzel a sporttal, hisz már egész állami apparátus foglalkozik vele. Arról viszont soha nem hallani, mi lesz ezzel a nagy mennyiségű lefoglalt anyaggal.
Vajon ki szívja el a csempészcigit? Egyszer-kétszer olvasni olyan közleményt, hogy a vámhatóság égetőbe küldött bizonyos mennyiségű anyagot, de ez fehér holló. Egyébként az északi határsávban a cigaretta, az alkohol és az üzemanyag a legkeresettebb árucikk. Ezek forgalmazásából szedi be a legtöbb adót az állam, így mindenkinek érdeke, hogy odafigyeljen rájuk.
A vásárlóknak olcsóbban szerzik be, a csempész jól él belőle, az állam pedig igyekszik csökkenteni a csempészforgalmat. Ám lehetetlen megszüntetni a jelenséget, hiszen a határsáv mindkét oldalán falvak és városok teljes lakossága él meg belőle. A két vagy három országban nincsen annyi határőr, amennyi csempész, hiszen erre a mesterségre naponta alkalmazzák magukat az emberek, az állam pedig kevés munkatársat vesz fel. Aki elveszíti munkahelyét, azonnal beállhat csempésznek, sőt ezt a munkát éjszaka és hétvégén érdemes sikeresen művelni, így azok is dolgozhatnak a szakmában, akik főállásban törvénytisztelő polgárok.
Tisztességben megőszült bácsik fognak be a szekérbe, és szállítják a dohányárut a frissen kaszált fű alatt. Kicsi a téesznyugdíj, és ebből egy-két év alatt lakást lehet venni az unokáknak városon. Már lassan a medvék és a nagyvadak is ezzel foglalkoznak, és a nyugati vadászokat csempészholmival fizetik le. Vajon hány embert kellene elbocsátani a védelmi és belügyminisztérium kötelékéből, ha alaposan átvilágítanánk a rendszert? Vajon milyen márkájú cigaretta lapul a főparancsnokok tárcájában? Ezek a költői kérdések fölöslegesek, hiszen a minimálbérből élők sohasem vesznek kubai szivart, és a kaviár mellé nem isznak évekkel ezelőtt behűtött francia pezsgőt. Amíg ők vannak többen, és számuk sajnos egyre nő, az üzlet virágozni fog. A kapitalizmus receptje még nem dőlt meg: amíg nő a kereslet, legalább azonos arányban növekszik a kínálat is.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.