2008. december 11., 10:352008. december 11., 10:35
Viszont éppen a băsescui megnyilatkozások ismeretében tűnik érthetetlennek, hogy az államfő milyen észérvek alapján adja áldását annak a PSD-nek a hatalomba való kooptálására, amelyet mandátuma során rendszeresen a korrupcióval, a reformok akadályozásával emlegetett egy lapon. Csakhogy Machiavellitől tudjuk: a politikában az erkölcsi elveket teljesen alá kell rendelni a célszerűségnek. 2004-ben a DA Szövetség, ezáltal a jobboldal hatalomra kerüléséért Băsescu beemelte a hatalomba az általa később erkölcstelen megoldásnak nevezett Konzervatív Pártot. Most ugyanilyen megoldásnak tűnhet a román jobboldal és az államfő szimpatizánsai számára a szocdemekkel való lepaktálás, de csakis akkor, ha szem elől tévesztenénk, hogy a következő években várhatóan olyan pénzügyi-gazdasági válsággal kell felvennie a harcot az országnak, amelyre egy gyenge lábakon álló kormány képtelen. A német nagykoalíció példája is mutatja, hogy szükséghelyzet idején működőképes tud lenni az ellentétes ideológiákat valló pártok összefogása. Márpedig a választások eredményének kihirdetése után a romániai szavazókat is az érdekli a legkevésbé, hogy ki kormányoz, hanem az, hogy ezt hatékonyan, a társadalom és az egyén életszínvonalának emelkedése érdekében teszi-e. A jobb- és a baloldal összeborulásakor tehát érdemes biankó csekket megelőlegezni a feleknek, hiszen kudarc esetén nemcsak a nagykoalíció tagjai, hanem a recesszió elé néző Románia lakossága is fizetheti a számlát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok