2010. június 30., 10:042010. június 30., 10:04
Ráadásul nálunk nincsenek olyan nyelvtani furcsaságok, mint a románban, ahol ugyebár a szék hímnemű, míg az asztal nőnemű. Persze, amikor ezeket magyarázom – főleg románoknak, de akár más nemzet fiainak is –, mindig ott motoszkál a háttérben, hogy ez valóban így van, egészen addig, míg a budapesti zöldségestől murkot nem kér a székely vendégmunkás, illetve míg a székelyföldi vendégfogadó pityókás kenyérrel nem kínálja a magyarországi vendéget. Mert ennél a pontnál rögtön véget ér a nagy egyetértés és egyértelműség és azonnal kezdődik a magyarázkodás, hogy a mi murkunk az igazából sárgarépa, s a finom házikenyeret bátran lehet fogyasztani, mert nem tartalmaz alkoholt, amitől pityókássá válhat a fogyasztója. De újabban már székely–székely magyarázkodásra is van példa, legalábbis erről tanúskodik ama vicc, miszerint: két székely vendégmunkás találkozik egyik budapesti zöldségpiacon, és amikor afelől érdeklődik az egyik, hová mész, a másik azt mondja, padlizsánért. Az első felteszi a kérdést: minek az neked? Mire a másik rávágja: minek, minek, hát vinettának... Szóval vannak ilyen vicces helyzetek a nagy egyértelműség és egyetértés mellett, de ezekről általában szemérmesen hallgatni szoktunk. Azt azonban sosem gondoltam volna, hogy még családi perpatvar is kerekedhet abból, hogy mi, itt a Székelyföldön bizonyos dolgokat másként mondunk, illetve bizonyos kifejezéseket más értelemben használunk. Pedig előfordult, legalábbis erről számolt be ismerősöm, akinek a párja magyarországi. Történt ugyanis, hogy tűzrőlpattant csíki menyecske, miután hazatért a vásárlásból, közölte párjával: „Találkoztam az öcsémmel és megígértem neki, hogy este átmegyünk hozzuk.” Mire a párja: „Felőlem menjünk, de mit hozunk?” Ekkor a menyecskén volt a sor az értetlenkedésben: „Nem érted: hozzuk megyünk!?” Ekkor a magyarországi már céklavörös fejjel ordította: „Értem, hogy megyünk öcsédékhez, de azt is mondtad: hozzuk. Most csak az a kérdés: ki kell hozza, én kell hozzam, vagy más hozza?! És főleg mit?!”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok