2008. december 24., 14:232008. december 24., 14:23
Az utcákon senki nem járt, csak a házról házra járó örömhírt vivő gyerekek, akik tele torokból énekelték a Mennyből az angyalt. Akkoriban izgalommal vegyes kíváncsisággal vártuk: mit hoz az angyalka, mi kerül a karácsonyfa alá, mire hazatérünk a kántálásból. Eszünkbe sem jutott levelet írni a Jézuskának vagy az angyalkának, hiszen mindanynyian tudtuk, ők jobban tudják, mire van szüksége egy gyereknek, és hittünk abban, hogy olyan ajándékot kapunk, ami hasznunkra válik. Örültünk a karácsonyfa tövében talált puha kesztyűnek, meleg sálnak és sapkának, s ha netán még aprócska játék is került ezek mellé, a hetedik mennyországban éreztük magunkat. De hol vannak ma már azok a régi karácsonyok?! Tél tábornok díszhadosztályát globális felmelegedés tizedeli évről évre, Zimankó mester palettájáról is eltűnt az ezüstös fehér szín, és erejéből alig futja évente egy-két alkalommal néhány vérszegény jégvirágra. A házról házra járó kántáló gyerekek száma is megcsappant, mert ma már „nem trendi” bekopogni a szomszéd ajtaján és tiszta szívből énekelni: „Örüljetek, örvendjetek, a Kisjézus megszületett!” Helyettük követelőző, leveleket irkáló gyerekekkel találkozhatunk ma, akiknek éppen olyan méregdrága Barbie-ház kell, mint amilyet a tévéreklámban láttak, vagy éppen olyan Thomas vonat kell, mint a rajzfilmbeli. De az igények lajstroma igen hosszú, folytathatnánk a sort a buta számítógépes játékokkal, illetve a kifizethetetlen mittudoménmikkel. Ráadásul a kapott ajándéknak sem örülnek, hanem elégedetlenül veszik számba szentestén, a szeretet ünnepén, miket felejtett ki a Jézuska vagy az angyalka a hosszas felsorolásból. És a családi fészkekbe a szeretet, a türelem, békesség, a megértés helyett belopódzik az elégedetlenség, a telhetetlenség.
Hej, ha még egyszer gyermek lehetnék! Írnék én is egy levelet a Jézuskának. Csak egyetlen egy dolgot kérnék: kicsivel több szeretetet a szívekbe…
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.