JEGYZET – Az utolsó métereken még összefognak a felkentek, és félretéve mindenféle acsarkodást harcolni kezdenek a szélcsend ellen.
2016. október 25., 19:002016. október 25., 19:00
Az a legszörnyűbb ugyanis, ha hirtelen beáll a szélcsend, és december elejéig meg se rezzenne a levegő az egész országban. Brrr, még rágondolni is rossz! Mert képzeljük csak el, mi volna, ha a legmodernebb szélgépekre sem hallgatva, a makacs szélcsend csak azért sem akarna bár egy kicsit feloldódni!
A sok örökmozgó, balról jobbra és jobbról balra látványosan átugró, vagy szilvafának álcázva magát csak úgy titkon, fű alatt átmászó nem tudná, honnan fúj a szél: melyik kisvezér lesz hirtelen éretté, és melyik nagykutyából válik egyik napról a másikra vinnyogó öleb. Mert az utóbbi hetekben-hónapokban látványos átstrukturálódás ment végbe a pártok palettáján. Az örök baloldali szocdemek például jobboldali populista jó-, sőt jobblétről kezdtek el papolni. Az egykor balról induló, majd egy reggelen jobboldalukon ébredő hajdani demokraták, miután odacsapódtak a világszerte inkább balos, de nálunk kivételesen a jobbszárnyat erősítő liberálisokhoz, már csak jobboskodnak, a tervbe vett változtatásuk viszont inkább a balogokra hajaz.
Egyébként fölösleges is ezt a jó kétszáz éve, a Bastille-rombolás után alkotmányozásba fogók széksorainak helyzete szerint elnevezett ideológiát emlegetni, mert már nagyon kimenőben van a politikailag korrekt világ eszmeiségéből. Hirtelen eltűnt a nagy kínnal-bajjal, más pártok hátán mindig befutó, magát hivatalosan konzervatívnak nevező, de szociohumanistaként meghatározó párt, a nemzeti érdeket folyton emlegető másik tömörülés, liberálisból is van két formáció, és a sor végéről nyomulnak előre a bevallottan nacionalista pártocskák. Bocsánat, egyelőre még pártocskák, mert ha sikerül a „duzzasztógátat” időben befejezni, akkor érvényesülni fog a hátulsó pár(t) fuss előre effektus.
Csak ez a fránya szélcsend ne volna, s a váltani igyekvők végre megérezhetnék, merről is fúj a rég áhított légmozgás. Bár a politikai érzékkel zsigerből megáldottak, mint a volt miniszterelnök Ponta, ismerik a dörgést: több vasat tartanak a tűzben, hogy amikor végre feltámad a szél, mondhassák: a másik vasat az ellenség tette oda az ő nevükben. Hamarosan beindul a hivatalos kampányhónap, kíváncsi vagyok, lehet-e még fokozni az eddigi sok mocskot. De bízom a bizánci-fanarióta szellem leleményességében, és várom a jó hosszú magyarázkodást, ami jó ürügy lesz, hogy minden maradjon a régiben!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!