2010. május 17., 10:232010. május 17., 10:23
Számomra teljesen mindegy, hogy Nefelejcs Fifi vagy Güdeá Mihály helyeskedik, csak azt hallom, hogy blablabla. Persze nekem is meg kell halnom valamiben, így tudom én is, hogy nem lesz nyugdíj, fizetés, gyermeknevelési és munkanélküli-segély, hogy előbb-utóbb úgyis megemelik az adókat, hogy itt fogunk megdögleni, és még az se lesz, aki előfizessen az újságra. Közben néha megfuttatom, hogy négyszáz négyzetméteren hány hétre elegendő pityókát lehet termeszteni, vagy hogy belterjesen a négy négyzetméteres teraszon hány cserép fuszulyka fér el.
Na de egyszer élünk felkiáltással, miután a főtengerész a legvadabb rémálmainkat is túlszárnyaló kilátásokat felvázolta, saját és szomszédgyerekekkel felszerelkezve, elindultunk cirkuszba. Mert ha cirkusz, hát legyen cirkusz. Egyetlen felnőtt és sok gyerek a felállás, mert a felnőtt jegy a heti kenyéradagunkba kerül, s kiskorújegyért megvehetnénk rá a vajat. S otthonról vittük a túlélőpufulecet, a vizet, a kindercsokit, s előtte az összes szülő meghegyibeszédelte a gyermekét, hogy vattacukorról, kakasról és üdítőről álmodni se merjen.
Faluról mentünk, tehát az úton volt idő megbeszélni a cirkusztémát, az állatkínzást, az akrobatákat, és a román bohócot is beleértve. A cirkuszsátor előtt két gyanús anyuka és néhány síró gyermek, s mondták, hogy az előadás érdeklődés hiánya miatt elmarad, de majd este. Sok síró gyermekkel vissza falura, bár a cirkusz és az esti program valamelyest tartotta bennük a lelket. Este már több dühös anyuka és még több üvöltő gyerek, előadás elmarad, a jegy árát visszaadják. Esdekelve kérem porondosra sminkelt hölgyet, kerítsen egy magyarul beszélő artistát, és mondják el ők ennek a csapat bőgő cseprentyűnek, hogy ők ma nem és nem bohóckodnak. Artista jő, színpadiasan kiáll, s aszongya a bámuló gyerekeknek: egy előadás negyvenmillió lejbe kerül, ezért számukra nem kifizetődő, majd faképnél hagy. A nyolcéves Zaki töprengve bámul utána, majd elmagyarázza az értetlenül szájtátó sokkal kisebbeknek: Nincs elég pénzünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok