2010. február 08., 10:512010. február 08., 10:51
Nem oldotta fel ugyanis azt az összeférhetetlenséget, amely az államtitkári rangú tisztség és két kereskedelmi társaság adminisztrátori tisztsége között immár 2006 óta fennáll. Dinescu politikai hátteret tulajdonított a felszólításnak. Arra intette Traian Băsescu elnököt, hogy tartsa rövidebb pórázon a buldogjait.
Azzal is próbált érvelni, hogy voltaképpen az amúgy is ezer sebből vérző hazai mezőgazdaságot érte az ANI támadása. Az általa vezetett cégek ugyanis ezen a területen próbálnak tenni valamit. Azt is meglebegtette, ha meg kell válnia köztisztviselői mandátumától, az átvilágítóbizottság megannyi döntése válik támadhatóvá; ebből pedig csakis az egykori politikai rendőrség ügynökei, kiszolgálói húzhatnak hasznot.
Magyarázkodása nem tűnt hitelesnek. Noha két évtizeden át a leplezetlen valóság kimondójának számított, most alig akad olyan hozzászóló, aki a különböző internetes vitafórumokon védelmére kel. Dinescu hibázott, és csak rontotta megítélését azzal, ahogyan a saját hibájához viszonyult. Maga is annak az erkölcsi válságnak lett az újratermelője, amelyet nála jobban nem sokan tudtak leírni. Meglehet, nem is azzal követte el a legsúlyosabb hibát, hogy nem mondott le a mezőgazdasági cégeiben betöltött adminisztrátori tisztségről. Az átvilágítás afféle tiszteletbeli feladat, emellett valami mást is le kell tenni az asztalra.
De Dinescu eltitkolta a cégeinél betöltött tisztséget érdekeltségi nyilatkozataiban. Azt tette, amit megannyi általa leleplezett politikus: arra alapozott, hogy nem fog kitudódni. Márpedig a CNSAS által végzett átvilágítás sem csak azért fontos, mert tudni kell, hogy kik voltak a bűnös rendszer fenntartói. Legalább olyan fontos, hogy a köztisztségek viselőinek ne legyen rejtegetnivalójuk. Akinek ugyanis takargatnia kell a múltjának vagy a jelenének bizonyos fejezeteit, az zsarolható. Még ha nem is zsarolják, döntései magukon viselik a zsarolhatóság lenyomatát. Mircea Dinescunak ezt kellett volna felmérnie.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok