2009. december 17., 10:272009. december 17., 10:27
Mégpedig hogy kit bíz meg kormányalakítással Traian Băsescu. A demokraták magatartása alapján az tűnik kézenfekvőnek, hogy az elnök ma a jelenlegi ügyvezető miniszterelnököt fogja felkérni, alakítsa ki negyedik kabinetét (a Croitoru- és Negoiţă-kormányok egy tőről, a Boc-kabinetből származtak). Mindez nem is lenne meglepő az egykori pártja iránti szimpátiáit sohasem leplező Băsescu részéről, aki mégiscsak a PDL-nek köszönheti második mandátumát, illik hát honorálni a támogatást.
Azonban Băsescu tegnapi megnyilatkozásai nem ebbe az irányba mutatnak. Ha valóban az a célja, hogy második mandátuma jobb legyen az elsőnél, céljait pedig nem pártpreferenciák, hanem az ország érdeke alapján tűzi ki, akkor nem fog ragaszkodni a demokraták opciójához, Emil Boc kinevezéséhez. És elsősorban nem abból a megfontolásból, hogy a volt kolozsvári polgármester kormánya októberben megbukott a parlamentben.
Hanem azért, mert a gazdasági válságtól sújtott, az államfőválasztás nyomán megosztott országra valóban ráfér egyfajta megbékélés, márpedig ennek megteremtésére szociáldemokrata, demokrata-liberális vagy liberális pártkatona kinevezésével nem sok esély nyílna. Évekkel ezelőtt Băsescu már bebizonyította, hogy képes felülemelkedni a pártérdekeken, gesztust gyakorolni a politikai ellenfélnek,amikor szociáldemokratára bízta a belügyi, liberálisra pedig a külügyi hírszerzés irányítását.
Ha ezúttal egyik pártnak sem túlságosan elkötelezett, viszont valamennyi alakulat által elismert szakértőre bízná a kormány irányítását, akkor ajánlatát sem a PSD, sem a PNL nem tudná elutasítani anélkül, hogy hiteltelenné válna. (A minden bizonnyal ellenzékben maradó két alakulat így is nevetségessé vált az államfőjelöltként többnyire bőbeszédűségével, és nem szakmai hozzáértésével kitűnt Crin Antonescu jelöltetésével). Egy ilyen engedmény csak javíthat Băsescu politikai megítélésén. Amelynek az sem ártana, ha kiválasztottja netán magyar lenne.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.