Most már a hazai társadalomnak is számszerűsített „bizonyítványa” van arról, hogy mennyire áthatja mentalitásunkat a pénz. Egy nemrég készült felmérés eredményei rámutatnak, hogy a fiatalok – az 1990-es évek közepe és a 2010-es évek első fele között született Z generáció tagjai – értékrendjében első helyen, azaz mindenek fölött áll az anyagi jólét és biztonság. Ha úgy vesszük, ironikusan szólva „szegénységi bizonyítványnak” is tekinthető, hogy olyan világot élünk, amikor a fiatalok látásmódjában a pénz áll a legfontosabb helyen, megelőzve a családban való kiteljesedés, az emberi kapcsolatok, az egészség, a spiritualitás, a lelki gazdagság fontosságát.

Hogy ez miért alakulhatott így, annak roppant szövevényes okai lehetnek, történelmi, gazdasági, politikai, szociológiai szempontból is. Ami viszont egyszerűen, józan ésszel is felmérhető: nem lenne becsületes, ha csak a körülöttünk lévő világ gazdasági, történelmi változásainak, a technika fejlődésének s az információáramlás gyorsaságának számlájára írnánk a jelenséget. Hiszen a fiatalok világlátásuk tekintélyes részét szüleiktől kapják, és bizonyos tekintetben azt viszik, örökítik tovább, amivel otthon feltarisznyálták őket. Ha az idősebb nemzedékek önvizsgálatot tartanának, mélyen magukba néznének, nagy valószínűséggel az derülne ki, hogy ilyen vagy olyan okok, kényszerítő körülmények miatt ők maguk is azzal töltötték életük tekintélyes részét, hogy megszerezzék az anyagiakat. Napról napra, évről évre, ki se tekintve, ki se szállva a mókuskerékből. És mivel aránytalanul nagymértékben a pénz miatti hajsza határozza, határozta meg az életet, egészen biztos, hogy a nem anyagi természetű, de legalább olyan fontos dolgokra nem jutott és ma sem jut elég idő és tér. Akik most idősebbek, azok sem értek rá eléggé odafigyelni a gyermeknevelésre, a szüleik gondozására, nem volt idejük megfelelőképpen ápolni egészségüket, lelküket ezen a „földi kiránduláson”, ahol azért tulajdonképpen mindannyian csak vendégek vagyunk...

Úgy tűnik, a pénz diktatúrájából az, az egész társadalom mentalitását átható gondolat is következik, hogy testi és jóléti igényeink, anyagi természetű vágyaink a fontosabbak, a lelkünk, lelkiségünk, szellemünk pedig csak másodlagos. A pénzhajsza mókuskerekéből kiszállni pedig valószínűleg nagyon nehezen lehet. De ha mégis megpróbálnánk, az első lépés talán a felismerésé lenne: próbáljuk meg kívülről, felülről, önkritikával nézni saját magunkat. Például úgy, ahogyan a pénz mindent átszövő hatalmának groteszk voltára világít rá frappánsan Lovasi András énekes, dalszerző egyik dalszövege: „Automatákba pénzt dobálnak a pénz miatt/ Meg válófélben ordibálnak a pénz miatt/ Börtönbe meg bankba járnak a pénz miatt (...) A pénz miatt van minden/ Pénz nélkül élet nincsen/ Pénz nélkül jaj, meghal a Föld/ És Dubajban se lenne annyi sok zöld...”