Csupán egy héttel ezelőtt írtunk e felületen arról, hogy a román hatóságok fogadkozásai ellenére a Colectiv-tragédia után nem növelték számottevő mértékben az égési sérültek ellátására szolgáló korházi helyek számát, és egy nappal később máris újabb tragédia bizonyította: a román illetékesek korruptsága, nemtörődömsége miatt továbbra is súlyos veszélyben van a polgárok testi épsége és élete.

A dél-romániai gáztöltőállomáson bekövetkezett tragédia ismét csak tökéletesen illusztrálja, hogyan működik – jobban mondva: hogyan nem működik – ez az ország.

Mint ismeretes, a robbanás egy olyan töltőállomáson következett be, amelynek a különböző rendellenességek miatt már három éve felfüggesztették a működési engedélyét, és környezetvédelmi engedéllyel sem rendelkezett.

Mivel azonban Romániáról van szó, azóta is vígan üzemelt, rendszeresen fejtettek ott át tartálykocsikba autógázt.

Mindez vélhetően nem független attól a ténytől, hogy az egyik tulajdonos Caracal városa szociáldemokrata párti polgármesterének a fia.

Márpedig a politikai hátszél az ilyen esetekben Romániában szinte minden jogszabályt és hatósági rendelkezést felülír.

Hiába nem működhet egy vállakozás, hiába szegi meg jóformán az összes vonatkozó szabályt – ha a működtetésében a térségben befolyásos politikai körök is érdekeltek, akkor működji fog.

A hatósági illetékesek pedig legfeljebb széttárják a karjukat – vagy azért, mert megfélemlítették, még rosszabb esetben pedig azért, mert lefizették őket.

Ebben a konkrét esetben eddig három ember – egy, a közelben lakó házaspár és egy férfi – életét követelte a nemtörődömség és a felelőtlenség, míg sokan – jórészt tűzoltók, rendőrök és csendőrök, akik az első robbanás után bekövetkezett második detonációban sérültek meg – súlyos égési sérülésekkel fekszenek kórházban.

A legsúlyosabb sérültek közült tucatnyian külföldön – mivel a nyolc évvel ezelőtti Colectiv-tragédia óta sem nőtt érdemben az ilyen sérültek ellátását szolgáló kórházi helyek száma.

Az egyedi eseten túlmenően azonban országos vonatkozásai is vannak a tragédiának.

A beszámolók szerint az elhunyt házaspár évek óta rettegett, és a férfi már két éve többször is pamaszt nyújtott be az állomás miatt.

Szakértők is úgy tartják: Románia településein időzített bombaként üzemelnek az autógáz-töltőállomások.

Már csak azért is, mert a vonatkozó jogszabály eleve megengedő: kertes házaktól legalább 20, társasházaktól legalább 40 méterre lehet ilyeneket építeni – elvileg. Ugyanis bizonyos feltételek teljesítése esetén – például fal építésével – 30 százalékkal csökkenhet a távolság.

Gyakorlatilag azonban sok helyen még ezt sem tartják be: a szakértő szerint a helyi politikusokkal, hatóságokkal jóban levő üzletemberek oda építenek gáztöltőállomást, ahova akarnak. Jelen sorok szerzője csak szűkebb pátriájában nem egy olyan állomást látott már, amely foghíjtelken áll, és amelyen a gáztartály nem hogy 20, de jóformán még öt méterre is alig van a legközelebbi lakóháztól.

Vagyis valóban nem túlzás kijelenteni, hogy időzített bombák földjén élünk.

A kormány most persze – szokás szerint, mint a Colectiv-ügyben vagy az előző botrány, a tengerparti drogos gázoló esetében – utólag megpróbál szigort felmutatni, és Marcel Ciolacu miniszterelnök ellenőrzéseket rendelt el az összes gáztöltőállomáson. Azt ígérte: ahol szabálytalanságot tapasztalnak, akár be is záratják a létesítményt.

Persze érthető az igyekezet, hiszen rövid időn belül két, a román állam és a hatóságok működésképtelenségét bizonyító botrány követi egymást, ez pedig a jövő évi választási szuperév előtt ráéghet a jelenleg a miniszterelnöki tisztséget birtokló PSD-re – már csak azért is, mert a crevediai eset körüli rendellenességek ismét csak baigazolják azt az előítéletet, hogy a szociáldemokrata kiskirályok uralta vidékeken a legfőbb politikai rendszer a korrupció. (Nem mintha amúgy a többi párt „felségterületén” ne így lenne).

Minden esetre megállapítható, hogy a román hatóságok ismét csak a már régóta ismert Eső után köpönyeg módszert alkalmazzák, és legalább utólag megpróbálnak határozottságot és szigort mímelni.

Igaz, ha annyi eredményt hoznának a mostani vizsgálatok, hogy azok alapján módosítják a vonatkozó törvényeket, és a szabálytalanul működő, illetve a lakóingatlanokhoz túl közel levő töltőállomások legalább egy részét bezárják, akkor mégiscsak megérné a buzgalom.

A romániai valóságot ismerve – a kampánypénzt és a szavazatokat hozó csókos üzletemberek és helyi kiskirályok érdekeit nemigen akaródzik megsérteni, ha nem muszáj – azonban mégiscsak annak a legnagyobb az esélye, hogy nyolc év múlva ugyanúgy nem vagy alig tapasztalunk majd bármilyen változást, mint a Colectiv-tragédia után.