2011. február 14., 10:132011. február 14., 10:13
Ezt elsősorban Washingtonnak köszönheti, az Egyesült Államok ugyanis busásan megjutalmazta a Tel-Avivval kötött békéért: hatalmas összegű pénzügyi és katonai támogatást nyújtott Kairónak.
Ennek köszönhetően az egyiptomi a világ egyik legerősebb hadserege, felszerelései között pedig számos amerikai termék található a fegyverektől a harckocsikon át a vadászrepülőkig. Mubarak bukásával viszont az ezek fölötti ellenőrzés amerikai részről bizonytalanná vált, hiszen a hadsereg – amely ugyan eddig is az egyik fő hatalmi tényező volt, és beleegyezése nélkül maga a szintén egykori katonatiszt Mubarak sem lehetett volna elnök, de most totális teljhatalmat kapott – viselkedése kevésbé kiszámítható és kontrollálható, mint a Washingtonnak többszörösen lekötelezett volt államfőé.
A hatalmat gyakorló katonai tanács tegnapi lépése, amellyel feloszlatta a parlamentet és felfüggesztette az alkotmányt, még akkor is aggasztó, ha amúgy bejelentették, hogy legfeljebb hat hónapig, vagy a választásokig kívánnak hatalmon maradni, és ha tudjuk, hogy a parlament összetétele, illetve az alkotmány Mubarak rendszerének öröksége. Ugyanakkor az is kérdéses, mennyire gondolja komolyan a hadsereg, hogy szabad választásokat ír ki és azt, hogy valódi demokratikus rendszert kíván létrehozni. Nehéz ugyanis elhinni, hogy a királyságot 1952-ben megdöntő tábornokok – akik közül az azóta regnált államfők is kikerültek – hajlandóak lennének lemondani eddigi befolyásukról, és engedni, hogy a továbbiakban civil szféra, illetve a politikum ellenőrizze a hadsereget, és ne fordítva történjen, ahogy eddig is volt.
Persze épp ezen ambíciójuk akadályozhatja meg a radikális iszlám politikai tényezővé válását is – jelenleg azonban Egyiptom és a környező, szintén forrongó arab országok kapcsán csupán egyetlen dolog biztos: a bizonytalanság.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok