2010. augusztus 02., 10:492010. augusztus 02., 10:49
A minap egy családot láttam kiszállni valamilyen kisbuszból, az anyóst pedig benn hagyták, vigyázzon a járgányra. Épp csak egy pillanatra ugrottak ki valamiért, lehet egy jókora dinnyét szereztek be a vasárnapi ebédhez, de ezt már hiába magyarázta jajveszékelve a mama. Egyik őr hallgatta, addig a másik kettő már csavarozta is a béklyót. Kell is meg nem is ez a vasszigor. Egyrészt nagyon kevés a parkolóhely, még a mozgássérülthelyeken is szemtelenül áll valaki, rendszerint egészséges kétlábú, neki nem árt az ostorcsapás. Másrészt szegények az emberek manapság, örülnek, ha jut pénz egy kortynyi üzemanyagra, nemhogy ilyen badarságra dobnák ki a nehezen összekuporgatott filléreket.
Cédulát nem veszek, annak semmi értelme, úgyis kidobják, ha lejárt, tiszta fölöslegesen költenének rá, mikor a jobb hátsó ajtó is már tél óta nyikorog, mert nincs pénz megjavíttatni. A külföldről nyáron hazalátogatók többsége egy jóképű jegyzőkönyvet is hazavisz vakációs szuvenírként, hiszen enynyi jár, ha már elfelejtettek az ország nyelvén olvasni. Minden lépésben tábla figyelmezteti ugyanis a gyanútlanul parkolókat, szívélyesen marasztalják, ha nem tesz eleget a szabályoknak. Többen csak akkor kezdik hangosan emlegetni Teremtőjüket, illetve a hatóság első fokú rokonságát, amikor a parkolóból kifelé tolatva nem indul a szekér, pedig nyaggatják rendesen. A hölgyek kétségbeesetten rikácsolnak, az urak nagyokat káromkodva méreteset rúgnak a saját autójuk kerekébe, hogy a pénzleszívás fájdalmas mellékhatását fizikálisan is kivetítsék. Megoldás: a bilincs levétele egy közepes bicikli ára, és a városban az is elég. Mellesleg már félve parkol le az ember, szeme sarkából pedig folyton az őröket lesi, akik kamerával és bilinccsel felszerelve alig várják, hogy lecsaphassanak. A szemfülesebbeknek lángvágó is van a pótkerék mellett, és nekiesnek a piros Mikuláscsomagnak. A legtöbbjük sikerrel jár, ám csak akkor fagy arcukra a mosoly, amikor elolvassák a postán kapott bírósági idézést. Mindenesetre jól működik a rendszer, csak hétvégén pihen, hiszen a szabadnap a tilosban parkolóknak is jár.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.