2010. augusztus 02., 10:492010. augusztus 02., 10:49
A minap egy családot láttam kiszállni valamilyen kisbuszból, az anyóst pedig benn hagyták, vigyázzon a járgányra. Épp csak egy pillanatra ugrottak ki valamiért, lehet egy jókora dinnyét szereztek be a vasárnapi ebédhez, de ezt már hiába magyarázta jajveszékelve a mama. Egyik őr hallgatta, addig a másik kettő már csavarozta is a béklyót. Kell is meg nem is ez a vasszigor. Egyrészt nagyon kevés a parkolóhely, még a mozgássérülthelyeken is szemtelenül áll valaki, rendszerint egészséges kétlábú, neki nem árt az ostorcsapás. Másrészt szegények az emberek manapság, örülnek, ha jut pénz egy kortynyi üzemanyagra, nemhogy ilyen badarságra dobnák ki a nehezen összekuporgatott filléreket.
Cédulát nem veszek, annak semmi értelme, úgyis kidobják, ha lejárt, tiszta fölöslegesen költenének rá, mikor a jobb hátsó ajtó is már tél óta nyikorog, mert nincs pénz megjavíttatni. A külföldről nyáron hazalátogatók többsége egy jóképű jegyzőkönyvet is hazavisz vakációs szuvenírként, hiszen enynyi jár, ha már elfelejtettek az ország nyelvén olvasni. Minden lépésben tábla figyelmezteti ugyanis a gyanútlanul parkolókat, szívélyesen marasztalják, ha nem tesz eleget a szabályoknak. Többen csak akkor kezdik hangosan emlegetni Teremtőjüket, illetve a hatóság első fokú rokonságát, amikor a parkolóból kifelé tolatva nem indul a szekér, pedig nyaggatják rendesen. A hölgyek kétségbeesetten rikácsolnak, az urak nagyokat káromkodva méreteset rúgnak a saját autójuk kerekébe, hogy a pénzleszívás fájdalmas mellékhatását fizikálisan is kivetítsék. Megoldás: a bilincs levétele egy közepes bicikli ára, és a városban az is elég. Mellesleg már félve parkol le az ember, szeme sarkából pedig folyton az őröket lesi, akik kamerával és bilinccsel felszerelve alig várják, hogy lecsaphassanak. A szemfülesebbeknek lángvágó is van a pótkerék mellett, és nekiesnek a piros Mikuláscsomagnak. A legtöbbjük sikerrel jár, ám csak akkor fagy arcukra a mosoly, amikor elolvassák a postán kapott bírósági idézést. Mindenesetre jól működik a rendszer, csak hétvégén pihen, hiszen a szabadnap a tilosban parkolóknak is jár.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.