2008. november 20., 16:222008. november 20., 16:22
Hiszen emlékezzünk csak vissza, milyen vehemens nyilatkozatháború dúlt fél évvel ezelőtt a Cotroceni- és a Victoria-palota között amiatt, hogy a Călin Popescu-Tăriceanu vezette kormány másodszor, immár az Európai Bizottság által elfogadott formában, környezetvédelmi adóvá átkeresztelve vezette be az illetéket. Traian Băsescu államfő – csatlakozva a társadalmi felháborodás keltette fősodorhoz – akkoriban szóban és levélben egyaránt arra szólította fel a miniszterelnököt: törölje el az adónemet, mivelhogy törvénytelen.
Lám, a világgazdaságot sújtó válság közepette Băsescu és Tăriceanu most félretette évek óta húzódó nézeteltérését, és közösen döntött az új autókra kivetett környezetvédelmi adó egyéves felfüggesztéséről. A romániai autóipar hanyatlásának ezúttal sikerült kiváltania, amit hosszú ideje sem a román baloldal előretörése, sem hatalomra kerülésének – a jobboldalt fenyegető – veszélye nem tudott elérni: közös álláspontra és cselekvésre késztette az államfőt és a miniszterelnököt. Ismétlem, ebből az aprócska összeborulásból még korai megelőlegezni, hogy ez lehet az alapja a 2004-es „narancsos forradalom” két főszereplője kibékülésének, a demokrata-liberális DA Szövetség újrakötésének.
Nem véletlen azonban, hogy az egyik bukaresti hírügynökség éppen tegnap közölte értesülését, miszerint az egymással két éve hadilábon álló demokraták és liberálisok (értsd: Băsescu PDL-sei és Tăriceanu PNL-sei) megkezdték a tapogatózást egy esetleges kormánykoalíció létrehozása érdekében. Tudjuk ugyan, hogy a két egykori szövetséges alakulat között jelenleg kibékíthetetlennek tűnő ellentétek feszülnek, ezek a nézetkülönbségek azonban egycsapásra feloldhatóak, ha a két fél politikai érdekei úgy kívánják. Ilyen kölcsönös érdek lehet például a szociáldemokraták hatalomra kerülésének elkerülése. Amit az egymásnak ugrasztott egykori „narancsos” választópolgároknak akár úgy is meg lehet majd indokolni: a válság kötelez összeborulásra.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.