2009. október 27., 11:162009. október 27., 11:16
Persze azzal még a békési város román iskolájának elemistája is tisztában van, hogy a magukat a Honvédelmi csoport tagjainak nevező ablakrongálók és levélben fenyegetőzők nem annak a Battonyának a lakosai, amelyben békésen megfér egymással magyar, román, szerb és cigány, legyen az tősgyökeres vagy betelepült.
Jelen esetben az elkövetők éppenséggel egy Aradról átköltözött román családot vettek célkeresztbe, akikhez hasonlóan az elmúlt években több százan költöztek át – részben itteni nyugdíjuk „magyarrá konvertálása” érdekében vagy az alacsonyabb ingatlanárak miatt – Romániából Magyarország keleti peremére. Szélsőségesek fejében persze hiábavaló logikát keresni, viszont nagyfokú balgaságra vall bárki részéről azt hinni, hogy ezek az áttelepült román állampolgárok – akik közül természetesen nem mindannyian román nemzetiségűek – hirtelen megváltoztatják egy magyarországi település etnikai arányait.
Ne feledjük, hogy a mesterségesen és önkényesen meghúzott román–magyar határszakasz a kommunizmus évtizedeiben rokonokat, barátokat választott el egymástól hermetikusan, akik jóformán csak a vasfüggöny legördülése után ápolhatták kapcsolataikat emberhez méltóan. Semmi különös nincs abban, hogy a határ légiesítése biztosította mozgásszabadság révén sokan „odaát” vagy „ideát” keresnek maguknak munkahelyet, otthont, élettársat.
Jobb lenne, ha mindazok, akik amiatt aggódnak, hogy a magyarországi románoknak úgy-ahogy sikerül megőrizniük identitásukat, kicsit tájékozódnának arról, milyen küzdelemmel jár kisebbségi magyarként ellenállni az aszszimilációnak a Kárpát-medencében. Ellenkező esetben félő, a battonyaihoz hasonló „nemzet- és országféltő” akcióknak az lesz az egyetlen hozadéka, hogy a szlovák, román és szerb „honvédelmisek” is nekifognak vadászni. Vajon akkor aggódnak-e majd értünk a beköltözöttekkel hadakozók?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok