2010. május 18., 10:492010. május 18., 10:49
Többek közt balkáninak neveztek a mérhetetlen korrupció miatt, a bürokrácia, a nehézkes ügyintézések miatt, és azért mert a csúszópénzek használatával lényegében szinte mindent kétszer fizetünk meg. De ide sorolták a kulturálatlanságot, a törvények nem ismeretét, illetve azok be nem tartását, a fű alatt burjánzó feketekereskedelmet és az adócsalást is.
Mi több, utóbb kiderült – gazdasági szakemberek állítják, nem én –, hogy Romániában az adócsalás mértéke eléri a GDP, vagyis a bruttó hazai termék öt százalékát. „Nagy baj ez reánk nézve” – állapította meg jól informált, újságolvasó, tévénéző szomszédasszonyom a reggeli kávé mellett, amihez csak helyeslően hümmögni tudtam, folytatva a szomorú jövőt előrevetítő hírek sorát a nyugdíjak csökkentésével. Mert igen, ilyen is csak nálunk történhet, sehol máshol, hogy egy életen át tisztességgel és becsülettel ledolgozott munkaévek után járó nyugdíjakból is „lecsippentenek”, illetve az egyébként is meglehetősen korrupciógyanús közalkalmazottak – tisztelet a kivételnek, mert ilyen is van és meg is látszik rajta – fizetését is megnyirbálják.
Ráadásul az ország gályáját kormányzó hajóskapitány a „rossz nyelvek” szerint, kajánul már meg is jegyezte: csökkentjük a fizetéseket és a nyugdíjakat, hogy mi éljünk jól. A „mi” természetesen, nem bennünket közembereket jelent, hanem azokat, akik a szomszédasszonyom szerint „a polcon vannak”, vagyis ama fehér házban dolgoznak. S akkor kanyarodjunk csak vissza a bruttó nemzeti termékhez. Mert igencsak érdekelne, hogy mi is képezi a bruttó nemzeti terméket, és a magam okulására végig is olvastam egy egész sor száraz szakszöveget.
De nem lettem okosabb… Sőt egyre hülyébben állok például a kedvenc zöldségesem előtt, és vonakodva teszem a kosaramba az argentin körtét, az egyiptomi hagymát, a lengyel pityókát – Gyergyóban, a nagy pityókatermő vidéken! – és a spanyol epret. Közben arra gondolok, hogy mindezek hajdanában nálunk is megteremtek, és minden bizonnyal a GDP-t növelték. De ma már alig, vagy egyáltalán nem lehet vásárolni hazait, mert uniósok lettünk és balkániak maradtunk…
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.