2009. október 27., 11:152009. október 27., 11:15
Szóval, étel nevű ételt szeretek fogyasztani, és készíthetnek akármilyen ratatouille-t a franciák, mert velem nem etetik meg, de egy jó lecsó már számításba jöhet, sőt a tejes pitét is előnyben részesítem a clafoutis-val szemben. S akkor képzeljék el, napok óta, pontosabban hetek óta hallom, hogy bifidus essensist meg omega hármat tartalmazó ételféleségeket reklámoznak a tévében.
Mondom, hallom egy ideje, mióta ismét tévézek, mert ez nálam úgy működik, hogy a szobában megy a tévé, én pedig mosogatok, teszek-veszek a konyhában, mert azért épp annyira nem akarnám elektroszmoggal mérgezni magam, hogy az egész napi számítógépezés után még nézzem a villódzó tévéképernyőt is. Ezt is csak azért, mert a macskám még nem szólalt meg – de nem sok híja – s azért, hogy a hosszú téli estéken valami emberi hang is legyen a lakásban. Na szóval hallom, hogy bifidus essensis meg omega három, és kezdek morfondírozni, hogy az akkor mi is: tök vagy túrós lepény?
Mert a terméket, amit ezekkel a furcsa nevű „izékkel” dúsítottak, igencsak dicsérik a reklámban, meg a fiam is mesélte, hogy felidegesedett egy alkalommal, amikor az egyik vendége azt kifogásolta, miért nincs reggelire ilyen bifidus essensises joghurt, mert ő azt szokott fogyasztani. Az áldóját, s azt az omega háromját meg bifidus es-sensisét neki – gondoltam magamban – s már „kattantam is rá” a kedvenc internetes kereső-programomra, hogy okosodjam, mik is ezek a furcsa nevű „izék”.
S láss csodát, mit találtam: a bifidus essensis egy tejterméktermelő cég jogvédett fejlesztése és a Bifidobacterium animalis nevű baktérium DN-173010 törzsének a fantázianeve. Az omega 3 pedig egy olyan zsírsav, ami főleg a tengeri halban található. Na de hogyan és miért kerülnek mindezek a joghurtba?! És miért fogyasztanak az emberek olyasmit, amiről azt sem tudják, mi az?! Hát ezeken morfondíroztam valamelyik este és eldöntöttem, továbbra is sima joghurtot fogyasztok, mert jól megvagyok a saját „baktériumtenyészetemmel”, nem hiányzik egy idegen törzs a szervezetemből, és inkább eszem tengeri halat, mint omega hármat. Még ha olyan rettentően „menő” is ilyesmiket fogyasztani…
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.