2010. április 08., 10:322010. április 08., 10:32
Az erdélyi magyarok is a képernyőhöz tapadva figyelték a miniszterelnök-jelöltek vitáját, és szívvel-lélekkel szurkoltak annak, akitől többet reméltek, vagy akivel érzelmi alapon tudtak jobban azonosulni. Sokszor bírálták is a túlfűtött politikát, mely esetenként régi barátságokat, házastársi kötelékeket tépett szét, melyben nem másként gondolkodónak, hanem halálos ellenségnek minősült, aki a másik párthoz húzott. Ma csend, nyugalom van Magyarországon.
De nem olyan csend, nyugalom, ami a gyógyulást jelezné. Inkább olyan, mely az apátiára, a beletörődésre utal. A rendszerváltozás utáni Magyarország megannyi meghatározó pártja irányából csak afféle kutyaugatás-foszlányok hallatszanak, míg a Fidesz-karaván hallgatagon menetel a kétharmados körüli választási győzelem felé. Mintha nem is lenne igazi verseny, mintha a felek már a választások előtt elfogadták volna a körvonalazódó erőviszonyokat, a helyüket a következő négy év politikájában. A helyzet jobboldalról tekintve sem örömteli. Egy támolyogni is alig képes ellenfél fölött nehezen lehet fényes, lelkesítő győzelmet aratni.
Az egyenlőtlen erőviszonyok következménye, hogy a kormányzás várományosa jószerével semmit nem ígér, kitér minden konkrét kérdés elől. Megteheti. Mert nem a reménykeltő ígéretei, nem a lelkesítő jelmondatai lendítették a magasba. Lendületéhez elég volt a nyolc évvel ezelőtt zárt sikeres kormányzás emléke, és az a tény, hogy az ellenfél katasztrofális kormányzásával, a korrupció intézményesítésével kiírta magát a versenyből. Sajnos nemcsak magát, hanem Magyarországot is. Ez pedig a határ innenső oldaláról nézve is elkeserítő. Az erdélyi magyarok most csak azt kívánhatják, hogy négy év múlva olyan Magyarországért, olyan magyarságért folyjék lovagias választási küzdelem, amelyet dicsőség lesz kormányozni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok