Fotó: Farkas Antal
Bő félszázada hirdeti az evangéliumot, az örömhírt Kolozsvár-Kerekdombon Gábor atya, aki december 8-án, pappá szentelésének hatvanadik évfordulóján tartotta a gyémántmiséjét. Címeit, rangjait, kitüntetéseit – az egyháziakat, a világiakat – tudatosan mellőzöm most, pedig van neki bőven, tele velük a tarisznyája.
2021. december 08., 21:442021. december 08., 21:44
2021. december 08., 22:062021. december 08., 22:06
A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye 83 évesen is tovább szolgáló, rangidős lelkipásztorának – Erdély legidősebb, aktív római katolikus papjának – szerintem a legnagyobb kitüntetése hívei, egyháza köszöntése mellett az a tisztelet és elismerés, amely őt Kolozsvár-szerte nemcsak a katolikusok, de a másként imádkozók, a másként gondolkodók körében is övezi.
Jakab Gábor hiteles ember, hiteles lelkipásztor, aki misebort iszik, de vizet sohasem prédikál. Sajnos igehirdetéseit a koronavírus második szűk esztendejében ritkán hallgathatjuk személyesen, karanténtemplommá lett otthonunkban vasárnap délelőtt Gábor atya célirányosan megrostált szavai helyett a fiatalabb Csaba testvér ráérősen ízes példabeszédei viszik a prímet. Ő a tévéből, Jakab Gábor plébános úr a könyveiből szól hozzánk, köszöntő soraim befejezéséül az ő Breviáriumából, az advent harmadik vasárnapjára írt textusából idézem a megelőlegezett lelki táplálékot:
„Visszatérve az öröm gondolatához, régen sem volt könnyű, ma sem könnyű, és ezután sem lesz könnyű igaz örömre szert tenni, abból élni és azt mások felé is sugározni. De mindenáron kell annak a megszerzésére törekedni, ami – s ezt ne feledjük – nem léha vihogást és kacarászást jelent, hanem belső harmóniát, nyugalmat és rendet. Ha a bénító szomorúság és sopánkodás egyre vastagodó falát nem sikerül a kegyelem segítségével áttörni, lelkünk előbb-utóbb totális keserűségbe és reménytelenségbe burkolózik. Ilyen állapotban pedig, frusztráltan és kiábrándultan, lelkileg becsavarodottan és reményvesztetten, belső béke és lelki öröm nélkül nem lehet gyümölcsöző életet élni. Ebbéli törekvésünkben akar az idei adventi szent idő is az eucharisztia vasárnaponkénti ünneplésével és bűnbánatra ösztönző tanításával, imádságaival és énekeivel segítségünkre lenni.”
Krajnik-Nagy Károly
A körülmények úgy hozták, hogy a világ nagyon sok országában rendeztek választásokat ebben az évben.
Ha a kétségbeesett vagdalkozással ötvözött szánalmas vergődés olimpiai sportág lenne, a román Nemzeti Liberális Párt (PNL) Nicolae Ciucă elnökkel az élen komoly éremesélyekkel indulhatna.
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.
Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.
A végén még oda lyukadunk ki, hogy Klaus Iohannis politikai jövője fontosabb Románia sorsánál.
Kialakult az év végi romániai államfőválasztás részvevőinek mezőnye, immár tudjuk, hogy a parlamenti pártok kit küldenek harcba a Cotroceni-palotáért, illetve kik indulnak kisebb alakulatok színeiben vagy függetlenként.
Látogatottsági adatok
1 hozzászólás