Fotó: Farkas Antal
Bő félszázada hirdeti az evangéliumot, az örömhírt Kolozsvár-Kerekdombon Gábor atya, aki december 8-án, pappá szentelésének hatvanadik évfordulóján tartotta a gyémántmiséjét. Címeit, rangjait, kitüntetéseit – az egyháziakat, a világiakat – tudatosan mellőzöm most, pedig van neki bőven, tele velük a tarisznyája.
2021. december 08., 21:442021. december 08., 21:44
2021. december 08., 22:062021. december 08., 22:06
A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye 83 évesen is tovább szolgáló, rangidős lelkipásztorának – Erdély legidősebb, aktív római katolikus papjának – szerintem a legnagyobb kitüntetése hívei, egyháza köszöntése mellett az a tisztelet és elismerés, amely őt Kolozsvár-szerte nemcsak a katolikusok, de a másként imádkozók, a másként gondolkodók körében is övezi.
Jakab Gábor hiteles ember, hiteles lelkipásztor, aki misebort iszik, de vizet sohasem prédikál. Sajnos igehirdetéseit a koronavírus második szűk esztendejében ritkán hallgathatjuk személyesen, karanténtemplommá lett otthonunkban vasárnap délelőtt Gábor atya célirányosan megrostált szavai helyett a fiatalabb Csaba testvér ráérősen ízes példabeszédei viszik a prímet. Ő a tévéből, Jakab Gábor plébános úr a könyveiből szól hozzánk, köszöntő soraim befejezéséül az ő Breviáriumából, az advent harmadik vasárnapjára írt textusából idézem a megelőlegezett lelki táplálékot:
„Visszatérve az öröm gondolatához, régen sem volt könnyű, ma sem könnyű, és ezután sem lesz könnyű igaz örömre szert tenni, abból élni és azt mások felé is sugározni. De mindenáron kell annak a megszerzésére törekedni, ami – s ezt ne feledjük – nem léha vihogást és kacarászást jelent, hanem belső harmóniát, nyugalmat és rendet. Ha a bénító szomorúság és sopánkodás egyre vastagodó falát nem sikerül a kegyelem segítségével áttörni, lelkünk előbb-utóbb totális keserűségbe és reménytelenségbe burkolózik. Ilyen állapotban pedig, frusztráltan és kiábrándultan, lelkileg becsavarodottan és reményvesztetten, belső béke és lelki öröm nélkül nem lehet gyümölcsöző életet élni. Ebbéli törekvésünkben akar az idei adventi szent idő is az eucharisztia vasárnaponkénti ünneplésével és bűnbánatra ösztönző tanításával, imádságaival és énekeivel segítségünkre lenni.”
Krajnik-Nagy Károly
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
1 hozzászólás