Előbbiek okfejtéséből meglehetősen nyilvánvaló lokálpatriotizmus sejlik fel, utóbbiak szándékából napnál világosabb megosztási kísérlet. Akik arra ösztönzik a székelyföldi magyarokat, hogy vallják magukat székelynek, azt a történelmi múltat kívánnák az emberek tudatában erősíteni, hogy az egykoron székely nemzetként meghatározott és sajátos jogrend szerint önmagát megszervező közösség tényszerűen, hála Istennek, valóban ma is ugyanúgy létezik, és – a szándékban ott bujkál, hogy – talán élvezhetné ennek jogrendi előnyeit is.
Talány, hogy ilyen megközelítésből hány székelyföldi magyart lehet majd rávenni arra, hogy székely nemzetiségűnek vallja magát, s még nagyobb talány, hogy az erre hajlók mit jelölnek majd meg anyanyelvként – ha a kérdőívben utóbbira adott lehetséges válaszként a székely nyelv valóban ott marad. Az viszont tény, hogy a nemes székely nemzet valamikori megnevezése, mint történelmi fogalom, mára csak a történelemkönyvek és krónikák lapjain létezik azon egyszerű oknál fogva, hogy a székelységet a reformkor már beemelte az egységes magyar politikai nemzetbe, s ezt a tényt az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc minden tekintetben végérvényesen tisztázta.
Mi, székelyek különben is évezredes léptékkel mérve magyar nyelvet beszélünk, s mindez így jó, még akkor is, ha a székely tudat mára regionális sajátosságként él és működik tovább. Az ilyen regionális sajátosságok meglovagolásával, mondjuk, a Trianon előtti Magyarországon el lehetett (volna) játszadozni, a nemzetállami törekvéseit soha fel nem adó Romániában viszont nem. Mert akkor annak a román politikának a malmára hajtjuk a vizet, amely hasonló törekvéssel a két világháború között, de Ceauşescu alatt is megpróbálkozott, s amelynek lényege jelenlétünk statisztikai úton is történő súlytalanítása, s például nyelv-, helységnévtábla-, anyanyelvű óvoda- és iskolahasználatunkra való hivatkozási alapunk megkérdőjelezése.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!