JEGYZET – Gondolom, már sokunknak a könyökén jön ki Nagyváradon az utóbbi idők fejetlen városrendezési káosza, a legminimálisabb ésszerűségnek is a hiánya, de hogy a (véletlenül?!) jól sikerültet is ilyen gyorsan képesek legyenek eltolni, az már mesterfokú teljesítmény.
2016. szeptember 27., 19:042016. szeptember 27., 19:04
Nem is olyan régen épp ezen a helyen dicsértem meg a városvezetőség kezdeményezését, hogy a városháza többé-kevésbé kihasználatlan belső, parkszerű kertjét beépítsék a Louvre udvarán állóhoz hasonló üvegpiramissal. Ha Párizsnak jó, Nagyváradnak is az lesz. Lett is, mivel épp azért tervezték, hogy egy helyen lehessen a legkülönbözőbb szolgáltatások számláit kifizetni.
Nagyon jó ötlet – volt, amíg lassan nem kezdtek a különböző szolgáltatók kihátrálni a piramis alól, ki tudja, milyen pénzzel kapcsolatos megegyezések miatt. Most már például a villany- és a Telekom-számlák csak az illető cégek kijelölt székhelyein fizethetők ki, mivel ők a postahivatalokkal is megszakították a szerződésüket. Lassacskán okafogyottá vált az üvegpiramis miatti ujjongásom, de végeredményben egy kis járkálás soha nem árt. A Germanosnak nevezett telefonos üzletben aztán nem először ért az a meglepetés, hogy húsz év körüli, abszolút kezdőket beraknak „munkahelyi kiképzésre” anélkül, hogy tapasztalt szakembert tennének melléjük. Így aztán egy-egy problémát az ügyféllel közösen próbálgatnak megoldani: ide-oda kattintgatnak, telefonálnak, a többi ügyfél meg áll, mivel a három, számítógéppel felszerelt pulthoz egyetlenegy alkalmazott dukál.
Az amúgy nagyon egyszerű számlafizetésből így lesz idegölő ácsorgás és esetenként parázs szóváltás. Mindennek ellenére a városvezetés eltolási disszertációjának csúcspontja – egyelőre – a Körös partján már vagy két-három éve megkezdett mélygarázs. Fránya egy folyó ez a mi Körösünk: hogy sebes, azt tudtuk, be is építették elődeink a nevébe, de hogy ilyen sebesen bukkanjon elő a semmiből, ki gondolta volna: körülbelül másfél hónapja ugyanis leálltak a munkálatok, az emberek, munkagépek eltűntek onnan, a Kossuth utca folyópart felőli járdája elrekesztve, és nem történik semmi.
Az illetékesekhez bejáratosaktól szivárgott ki, hogy „kis” műszaki malőr történt: kiderült, hogy a víz beszivárog és gátolja az építést. És akik az elkészíthetőségi tanulmányt végezték, nem vették észre a folyót? Még nem volt ott vagy remélték, hogy mire a garázs kész lesz, továbbáll?! Új tervet kell készíteni?! Újabb pénzekből?! Igaz is, adózunk eleget, van honnan!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
szóljon hozzá!