VEZÉRCIKK – Ha megkérdezték volna, mely romániai intézményekben él tovább szinte háborítatlanul a Ceaușescu-korszak fasiszta kommunista szellemisége, nem biztos, hogy eszünkbe jutott volna a tudomány fellegvára, azaz a Román Akadémia.
2017. február 13., 23:032017. február 13., 23:03
Az ember hajlamos azt hinni, hogy az elméletileg az ország legbriliánsabb elméinek otthont adó intézmény tagjai, amellett, hogy az országban szakterületük legjobbjainak számítanak, kellő megfontoltsággal és bölcsességgel rendelkeznek ahhoz, hogy józanul mérlegeljék az aktuális nemzetközi és belföldi történéseket, kiszűrve a nyilvánvaló manipulációt és az álhíreket, majd ennek alapján hideg fejjel szűrjék le a következtetéseket, óvakodva attól, hogy felüljenek az uszító hazugságkampányoknak.
Nos csütörtökön az akadémia tagjainak jelentős része szétfoszlatta az az illúziót, amikor olyan felhíváshoz adta a nevét, amely szellemiségében és retorikájában egyaránt a legrosszabb emlékű, soviniszta uszítástól terhes időket idézi, egységre szólítva fel a román nemzet tagjait és az állami intézményeket az ország területének védelmében és az autonómiatörekvésekkel szemben. Persze utólag, a végleges szöveg ismeretében sokan visszavonták támogatásukat, de a rossz már megtörtént, és hiába határolódott el az akadémia intézményként, ez a nyilatkozat óriási foltot ejtett a hírnevén.
A dokumentum szellemiségén végső soron nincs mit csodálkozni, hiszen, mint kiderült, egyik kezdeményezője az a Ioan-Aurel Pop nevű történész, aki a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektoraként egyik fő feladatának érzi annak a Lucian Boiának az úton-útfélen történő pocskondiázását, aki az egyik fő úttörője annak, hogy a korszerű, kritikus történelemszemlélet meghonosításával megtisztítsa a román történetírást az azt ballasztként lehúzó mitológiai elemektől.
Persze lehet, hogy ez a kezdeményezők elméjében tovább élő, a dák-román kontinuitás elméletét gyakorlatilag nemzeti vallási rangra emelő ceaușescui világban hazafias cselekedetnek minősül, a 21. század Romániájában, 2017-ben azonban igazából anakronisztikus, nevetséges és főleg káros, a valós problémákat semmibe vevő gesztus. Főleg annak fényében, hogy, mint kiderült, a többek között „történelem átírásának” veszélyeire figyelmeztető nyilatkozat kiadásának egyik legfőbb oka egy, a magukat hírcsatornának nevező szennymédiumok által kitalált, és terjesztett álhír, nevezetesen az, hogy Vlagyimir Putyin után néhány héttel Donald Trump amerikai elnök is Budapestre látogat, ami Orbán Viktor nemzetközi befolyásának, illetve Magyarország geopolitikai jelentőségének növekedését jelzi, és komoly veszélyt jelent Románia területi épségére, mivel minden bizonnyal a régió újrafelosztásáról is tárgyalnak majd.
A valósággal köszönő viszonyban sem lévő, hagymázas képzelgés bedobása a köztudatba egyértelműen egyetlen célt szolgál: hogy a „hazafias” érzelmek felkorbácsolásával elterelje a figyelmet a kormány által tervezett, vitatott Btk.-módosításokról, illetve a kétséges realitású sarokszámokkal operáló, túlzóan optimista költségvetésről.
A felhívás „csúcsakadémikus” kezdeményezői azonban semmi gyanúsat nem találtak a hírben, sőt annak apropóján – és ha már éppen az elmúlt hetekben került ismét a figyelem középpontjába az autonómia kérdése – a területi önrendelkezés elleni harc szükségességét sem mulasztották el belefoglalni az egyébként a globalizáció káros hatásait is ostorozó dokumentumba.
Tünetértékű, hogy az ország tudósainak színe-javát felsorakoztató akadémia tagjainak nagy része egyáltalán komolyan vett egy ilyen kezdeményezést, és a nevét adta a magyarveszéllyel való burkolt riogatáshoz éppen abban az időszakban, amikor az ország valóban felelős gondolkodású polgárai azon vannak, hogy sikerüljön megakadályozni, hogy a kormány a Btk. módosításának örve alatt mentőövet dobjon a korrupt politikusoknak.
Ha már mítoszrombolás, akkor a kiáltvány kiötlői sikeresen hozzájárultak egy újabb mítosz megdőléséhez. Nevezetesen ahhoz, hogy Romániában a tudományos és szellemi elit – legalábbis annak egy jelentős része – valóban elitet képez. És ez az ország jelene, és természetesen jövője szempontjából sem túl biztat. Hiszen mit várjunk az „átlagembertől,” ha a tudományos elit is felül a szélsőséges demagógiának, a hazug manipulációknak, sőt maga is beáll a manipulátorok sorába?
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
szóljon hozzá!