Traian Băsescu államfő hétfői, Vadim Tudor-díjat érdemlő magyarellenes kirohanásai tisztábbá tették a képet.
2013. augusztus 15., 19:122013. augusztus 15., 19:12
Megmutatták, hogy a magyar közösség leszámolhat azzal az illúzióval, miszerint a romániai politikai palettán van olyan román erő, amely megértőbb a magyar ügyek iránt. Most egyértelművé vált, hogy a releváns román pártok között egyetlen potenciális szövetséges sincs, ha nincs más, amivel kampányoljanak, mindegyik előhúzza a magyar kártyát.
A kormányoldal pártjainak már csak azért is hiteltelenek a Băsescu szélsőségességét ostorozó kijelentései, mert ők maguk is egy magyarellenes lépéssel kerültek tavaly először hatalomra. Azóta sem változtak meg, a román külügy közleményeiből csak úgy süt az avítt, nemzetállami retorika, amely Romániát kizárólag a románok országának tekinti, ezért hallani sem akar a magyarok önrendelkezéséről, a magyar nyelv regionális státusra emelésétől azon régiókban, ahol a magyarság őshonos, pedig ez valóban egyenrangú polgárokká tenné a magyarokat.
A kormány RMDSZ-t dicsérő retorikája ne tévesszen meg senkit: azért állítják szembe, pozitív példaként, a „szélsőséges\" magyar szervezetekkel, mert úgy gondolják – talán a tapasztalat alapján –, hogy tőle kell a legkevésbé tartani, adott esetben néhány kormányzati tisztséggel leszerelhetők a „radikális\" igények. Ezért sem javallott az ezen pártok alkotta kormányt legitimálni egy esetleges magyar kormányrészvétellel.
A másik oldalon Băsescu most bebizonyította, hogy csupán szavazatszerzési trükk volt a magyarok iránti nagyobb megértés. A magyarok három alkalommal kihúzták a csávából, most azonban új pártja számára toboroz szavazókat, akiket jobb híján a szélsőségesen magyarellenes retorikával próbál megfogni.
A băsescui „pálfordulás\" is jelzi: bár a parlamenti küzdelmet sem kell feladni, a jogkövetelések és az autonómiatörekvések számára alacsonyabb szinten, a román civilek körében kell támogatást keresni. Alulról építkezve, nem csupán magyar, hanem közös, regionális igényként kell itthon és külföldön megfogalmazni az önrendelkezés szükségességét, azt, hogy például a közigazgatási átszervezésről ne Bukarest döntsön önkényesen. Az ugyanis továbbra is bizonyos, hogy egyedül nem megy.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!