2010. május 11., 11:182010. május 11., 11:18
Mondtam is a macskámnak – mert éppen ketten voltunk a lakásban: – „Hú, te Kitty, ez roppant vicces!” Közben lelki szemeim előtt láttam, amint az Egy rém rendes család „mintaapukája”, az Al Bundy által létrehozott NO MA’AM – A Férfiak Nemzeti Szervezete az Amazonok Elnyomása Ellen – mozgalom gyergyói ülésén fehér térdharisnyás, fekete lakkcipős kislánykák piros szoknyácskáikat gyűrögetve szavalják az „Ó, apukám, te, aki hajnalban kelsz és gürcölsz látástól Mikulásig...” kezdetű pátoszos verset.
De olyan helyzeteket is elképzeltem, amikor a kamasz fiú az apja elé állva vállon veregeti szülőjét és „Hé, öreg, gyere, fizetek egy sört a spórolt zsebpénzemből!” felkiáltással „betereli” apját a legközelebbi kocsmába. Sőt igen elmés köszöntésnek találtam azt is, amit az egyik gasztroblogger barátnőm eszelt ki párja köszöntésére, ő ugyanis női melleket utánzó „cicitortát” készített az apák napjára. Szóval, millió-féle változatot el lehet képzelni az apukák köszöntésére, de az egész lényege nem ebben áll vagy bukik. S most akkor viccet félretéve: gondolkodjunk csak el azon, mi vezetett ide? Minek kell nekünk nők-, anyák-, illetve gyereknapot ülni? Mi vezetett oda, hogy egy évben egyszer egyes nők a feminizmus zászlaját lobogtatva merev részegre isszák magukat, mert „elvégre ma szabad, hiszen nők napja van”. Miért szerveznek olyan gyermeknapokat, amikor tornatanárok üvöltözve rekcumolják a versenyző gyermekeket és anyukák vigasztalják zokogó csemetéiket:
„Ne sírj, picinyem, anyuci finomabb csokit vesz, mint a szponzor csokoládéja, amiből neked nem jutott”. Miért?! Miért?! Válságban a család – állapítják meg nap mint nap mentálhigiénés szakemberek. Női és férfi szerepek mosódtak össze az utóbbi száz évben, és ma már nemcsak bántalmazott gyermekekről és nőkről beszélünk, hanem családon belüli agressziótól szenvedő férfiakról is. Mindennek kárát pedig az utódok, a gyermekek látják, akik már egy hibás modellt örökölnek, amit ha követnek is baj, ha eltérnek tőle is baj. És ezt kompenzálandó kitaláltunk még egy ünnepet: az apák napját! De ha már itt tartunk, az ünnepeket kitalálók miért nem mindjárt a családok napját találták ki megünneplésre…?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok