2010. május 11., 11:182010. május 11., 11:18
Mondtam is a macskámnak – mert éppen ketten voltunk a lakásban: – „Hú, te Kitty, ez roppant vicces!” Közben lelki szemeim előtt láttam, amint az Egy rém rendes család „mintaapukája”, az Al Bundy által létrehozott NO MA’AM – A Férfiak Nemzeti Szervezete az Amazonok Elnyomása Ellen – mozgalom gyergyói ülésén fehér térdharisnyás, fekete lakkcipős kislánykák piros szoknyácskáikat gyűrögetve szavalják az „Ó, apukám, te, aki hajnalban kelsz és gürcölsz látástól Mikulásig...” kezdetű pátoszos verset.
De olyan helyzeteket is elképzeltem, amikor a kamasz fiú az apja elé állva vállon veregeti szülőjét és „Hé, öreg, gyere, fizetek egy sört a spórolt zsebpénzemből!” felkiáltással „betereli” apját a legközelebbi kocsmába. Sőt igen elmés köszöntésnek találtam azt is, amit az egyik gasztroblogger barátnőm eszelt ki párja köszöntésére, ő ugyanis női melleket utánzó „cicitortát” készített az apák napjára. Szóval, millió-féle változatot el lehet képzelni az apukák köszöntésére, de az egész lényege nem ebben áll vagy bukik. S most akkor viccet félretéve: gondolkodjunk csak el azon, mi vezetett ide? Minek kell nekünk nők-, anyák-, illetve gyereknapot ülni? Mi vezetett oda, hogy egy évben egyszer egyes nők a feminizmus zászlaját lobogtatva merev részegre isszák magukat, mert „elvégre ma szabad, hiszen nők napja van”. Miért szerveznek olyan gyermeknapokat, amikor tornatanárok üvöltözve rekcumolják a versenyző gyermekeket és anyukák vigasztalják zokogó csemetéiket:
„Ne sírj, picinyem, anyuci finomabb csokit vesz, mint a szponzor csokoládéja, amiből neked nem jutott”. Miért?! Miért?! Válságban a család – állapítják meg nap mint nap mentálhigiénés szakemberek. Női és férfi szerepek mosódtak össze az utóbbi száz évben, és ma már nemcsak bántalmazott gyermekekről és nőkről beszélünk, hanem családon belüli agressziótól szenvedő férfiakról is. Mindennek kárát pedig az utódok, a gyermekek látják, akik már egy hibás modellt örökölnek, amit ha követnek is baj, ha eltérnek tőle is baj. És ezt kompenzálandó kitaláltunk még egy ünnepet: az apák napját! De ha már itt tartunk, az ünnepeket kitalálók miért nem mindjárt a családok napját találták ki megünneplésre…?
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.