Anarchista bankárok

A világ egyik legfontosabb pénzügyi központjában, a Cityben székelő pénzintézetek arra szólították alkalmazottaikat, hogy a G-20-csúcs idején lehetőleg kerüljék az öltönyviselést, nehogy megtámadják őket a csúcstalálkozó idejére Londonba sereglett anarchista tüntetők. Így aztán határozottan élményszerű lehet ma belépni egy londoni bankba. A jól vasalt és fésült, öltönyös és kosztümös alkalmazottak helyett ugyanis valószínűleg Anarchy-pólós, szakadt farmeros, a biztosabb hasonulás kedvéért lilára festett hajú ügyintézők várják az ügyfeleket, és aktatáska helyett Sex Pistols-kitűzőkkel teleaggatott, agyonvarrt hátizsákból veszik elő a pénzügyi dokumentumokat. Ennek nyomán igazán frusztráló lehet manapság anarchistának lenni London utcáin. (Nem mintha amúgy nem lenne tudathasadásos állapot, hogy az ember úgy küzd márkás, Che Guevar-ás meg anarchys pólóban a rothadó kapitalizmus ellen, hogy este szépen hazametrózik apuciék kertvárosi házába, miközben legújabb generációs Ipodját hallgatja, hogy otthon, a pihe-puha ágyban pihenhesse ki a kapitalisták elleni harc fáradalmait). Kiábrándító lehet, amikor az ember felutazik bankárverni, aztán egy fia öltönyös népellenség sem lófrál az utcákon, ehelyett mindenütt punkok és ultrabalos aktivisták császkálnak. Amúgy persze e sorok szerzője sem tagadja, hogy a jelenlegi válság felelősei a felelőtlen politikusok és a felelőtlen gazdasági „szakértők”, és hogy mindenképpen változtatni kell az eddigi, őrizetlenül hagyott, önmagát szabályozni képtelen gazdasági rendszeren. Ám az mégiscsak nevetséges és elborzasztó, amikor olyan tizen- és huszonévesek szidják a kapitalizmust és tűzik zászlajukra a baloldal jelszavait, akik amúgy zömmel a kapitalizmus haszonélvezői, és fogalmuk sincs, milyen is az, amikor a baloldal korlátlanul fejtheti ki áldásos tevékenységét, mert nem Európa boldogtalanabbik felében születtek.  De sebaj, ha a bankárok anarchistának álcázzák magukat, az még nem jelenti azt, hogy megússzák. Legfeljebb a punkok ifjú marxistákat vernek majd, a che guevarások meg zöld radikálisokat, ki bánja, ha néhány valódi antikapitalistát is ronggyá vernek, amíg a valódi célpontok is az áldozatok között vannak. Elvégre a totális anarchia a legfőbb cél.