2009. április 02., 13:362009. április 02., 13:36
Mert nem illik, nekem nem, mert én nem vagyok kritikus. Ha ő is mezítlábas civil lenne, megkérhetném, hogy menjen haza és feküdjön le. Ha már ennyire unja. Ami nem baj, de tényleg miért ásít bele az én privát szférámba egy nézőtéren? Aztán rögtön fel is mentem mindkettőnket. Őt a hazamenetel, magamat a kínos személyeskedés kényszere alól, hát nem mehet haza a szerencsétlen, mert dolgozik. Ő a kritikus, ha hazamegy, nem tud majd kritizálni. Aztán akaratlanul is azon kezdek morfondírozni, mit jelenthet, ha egy színházi kritikus végigásítozza az előadást. Biztosan deklaratív: nem tudja visszafogni magát, muszáj neki megnyilvánulni, és csak így tudja már most, a kritika megjelenése előtt ország-világ tudtára adni, hogy ez az egész produkció úgy, ahogy van csapnivaló, pocsék, és ő egyszerűen unja. Vagy lehet, hogy mégsem, futtatom tovább az eszmét, lehet, hogy egyszerűen csak kialvatlan, rossz napja volt, sokat dolgozott, átbulizta az elmúlt éjszakát, allergiás és gyógyszert vett be, ami altat, hisz írja rajta, hogy szedése esetén ellenjavallt a gépkocsivezetés. Biztos a színházbajárás sem tanácsos ilyen állapotban, de mit tegyen a szegény kritikus, nem mehet szabadságra, csak azért mert álmos. Már percek óta nem figyelem az előadást, csak a kritikuson jártatom az eszem, kapok észbe. Ő pedig önfeledten ásítozik tovább, majd a műsorfüzettel legyezgeti magát. Csak nem lesz rosszul, gondolom rémülten. Enynyire azért nem rossz ez az előadás. De hát én nem ismerem a kritikusok szakmai ártalmait, lehet, ha a darab nem üti meg a mérce alsó szintjét sem, a kritikus obligát módon elájul. Vagy csak azért lesz rosszul, hogy ne csak én, hanem a teremben mindenki vegye észre, hogy kibírhatatlan állapotok uralkodnak, valaki elkövette azt a vétséget, és felengedte ezeket az amatőröket a színpadra. Vagy tényleg beteg… Kérdezzem meg, hogy érzi magát? Függöny. Végre. Hazafelé az ember majd elmeséli az előadást. Másnap kíváncsian várom a kritikát. És fény gyúl a fejemben: azért unta, mert nem dolgozhatott. Azt a kritikát nem ő írta.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok