Pedig az elnöki választ már hallhattuk: az önkormányzati választásokon elért gyenge eredményeket követően káros lett volna a pártnak, ha újabb megmérettetésen szenved jelentős arányú vereséget. Ami csak azért érdekes magyarázat, mert kérdés, miért gondolták azt a távolmaradásról szóló döntés meghozói, hogy a küzdelem elől való megfutamodás, a valós támogatottság felmérésének elmulasztása viszont presztízsnövekedést hozhat. A parlamenti választásokat gondosan lapulva, „Lemerül, kibekkel” üzemmódban átvészelni ugyanis alapvetően furcsa gesztus egy, magának a romániai magyarság hivatalos képviseletében helyet követelő politikai alakulat részéről. A mostani adok-kapok mindenesetre jelzi, hogy a magát az RMDSZ jobboldali alternatívájaként meghatározó pártban továbbra is heves belső feszültségek vannak, és az alakulatot még mindig identitásválság jellemzi. Az MPP egyik alapvető problémája az, hogy a székelyföldieken kívül a romániai magyarság többi szegmensét – a partiumi tömbmagyarságot és a szórványban élőket – nem tudta megszólítani, a székelyföldi autonómia szorgalmazásán kívül nem tudott olyan koherens, hiteles programot eléjük tárni, ami meggyőzhette volna őket arról, hogy érdemes az RMDSZ helyett a másik magyar pártra szavazni. Márpedig a pragmatizmus itt is érvényesül: a nagyváradi és az aradi magyar is támogatja a székely autonómiát – szavazni azonban mégis arra a pártra fog, amely az őket érintő helyi problémák orvoslását is zászlajára tűzi. Főleg, ha emellett ez a szervezet is kampánytémává teszi az önrendelkezést. Ha pedig az az érzése támad, hogy az alternatív pártban ugyanaz tapasztalható, amivel amúgy az az eddig nyeregben lévő alakulatot támadta – például magát pozíciójába bebetonozó, a számonkérést agresszívan elutasító vezetés áll az élén –, akkor végképp lemond arról, hogy valós alternatívának tekintse.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.