Pedig az elnöki választ már hallhattuk: az önkormányzati választásokon elért gyenge eredményeket követően káros lett volna a pártnak, ha újabb megmérettetésen szenved jelentős arányú vereséget. Ami csak azért érdekes magyarázat, mert kérdés, miért gondolták azt a távolmaradásról szóló döntés meghozói, hogy a küzdelem elől való megfutamodás, a valós támogatottság felmérésének elmulasztása viszont presztízsnövekedést hozhat. A parlamenti választásokat gondosan lapulva, „Lemerül, kibekkel” üzemmódban átvészelni ugyanis alapvetően furcsa gesztus egy, magának a romániai magyarság hivatalos képviseletében helyet követelő politikai alakulat részéről. A mostani adok-kapok mindenesetre jelzi, hogy a magát az RMDSZ jobboldali alternatívájaként meghatározó pártban továbbra is heves belső feszültségek vannak, és az alakulatot még mindig identitásválság jellemzi. Az MPP egyik alapvető problémája az, hogy a székelyföldieken kívül a romániai magyarság többi szegmensét – a partiumi tömbmagyarságot és a szórványban élőket – nem tudta megszólítani, a székelyföldi autonómia szorgalmazásán kívül nem tudott olyan koherens, hiteles programot eléjük tárni, ami meggyőzhette volna őket arról, hogy érdemes az RMDSZ helyett a másik magyar pártra szavazni. Márpedig a pragmatizmus itt is érvényesül: a nagyváradi és az aradi magyar is támogatja a székely autonómiát – szavazni azonban mégis arra a pártra fog, amely az őket érintő helyi problémák orvoslását is zászlajára tűzi. Főleg, ha emellett ez a szervezet is kampánytémává teszi az önrendelkezést. Ha pedig az az érzése támad, hogy az alternatív pártban ugyanaz tapasztalható, amivel amúgy az az eddig nyeregben lévő alakulatot támadta – például magát pozíciójába bebetonozó, a számonkérést agresszívan elutasító vezetés áll az élén –, akkor végképp lemond arról, hogy valós alternatívának tekintse.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok