2010. május 06., 11:342010. május 06., 11:34
A kezdeményezőket – akiknek ezúttal a nemzetisége sem mellékes, de erről kicsit később – elsősorban az sarkallta a radikális fellépésre, hogy az aranybányászatban alkalmazott súlyosan mérgező vegyi anyagnak, a cianidnak katasztrofális és visszafordíthatatlan hatása lehet az emberi egészségre és a környezetre, így a biológiai sokféleségre is. Hogy mennyire igazuk van, azt rögtön bizonyítja a fenti feltételes mód feleslegessége, hiszen az elmúlt 25 évben világszerte több mint 30 jelentős, cianidszivárgással járó bányabaleset történt, amelyből sajnos az öreg kontinens innenső felének lakói sem maradtak ki, tíz évvel ezelőtt ugyanis a nagybányai színesfém-feldolgozó Közép-Európa eddigi talán legsúlyosabb ökológiai katasztrófáját idézte elő a tiszai ciánszennyezéssel.
Miközben a két magyar eurohonatyát – Áder Jánost és Tőkés Lászlót – többek között az erdélyi precedens megismétlődésének megakadályozása vezérelte, a cianidos bányászat betiltása ellen minden követ megmozgató román demokrata-liberális képviselők szeme előtt egyetlen cél lebegett: elhárítani az akadályt a verespataki beruházók projektje elől. Egyszerűen nevetséges, ahogy a román eurohonatyák politikai összeesküvést tulajdonítottak egy olyan ügynek, amely mögé politikai hovatartozástól függetlenül felsorakozott az EP valamennyi frakciója, az pedig egyenesen szánalmas, ahogy a verespataki befektető megpróbálja etnikai síkra terelni a kérdést, magyarveszélyt vizionálva a sikerrel járt kezdeményezők nemzetisége okán. Holott Nagybánya vagy Verespatak esetében sem a beruházók kiléte lényeges, hanem a bányaprojekt jelentette potenciális kockázat. Ennek elhárítása azonban még nem minden, alternatíva híján Verespatak ökológiai, gazdasági, társadalmi élete még ugyanúgy elpusztulhat, mintha a cián öntené el.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok