JEGYZET – Az egyetemi tanévkezdetkor egyre több barátnak, ismerősnek, tanítványaimnak, szüleiknek láttam a posztját a frászbukon, miszerint Európa legismertebb egyetemeire való szerencsés bejutás után megkezdődik számukra a még komolyabb tanulás.
2016. október 16., 19:352016. október 16., 19:35
Egyenként mindenkinek gratuláltam, most közösen is megteszem azok számára, akiket személyesen nem ismerek: nagyon szép munka, fiatalok, ez igen, sok sikert nektek, és sose feledjétek, hogy a tudás hatalom! De nemcsak a külföldi egyetemre készülők, hanem akik még középiskolások, azok közül is sokan érnek el nagyon szép eredményt nemzetközi tantárgyversenyeken.
Le a kalappal előttük, további sok sikert! Csak azt furcsállom, hogy alig-alig emlegetik ezeket a tehetséges ifjakat azok a nagyhangú tévéadók, melyek reggeltől estig folyton szenzációs híreket ígérgetnek, hogy amikor végre be is kell adniuk valamit, akkor banális kocsmai csetepatéról vagy közúti balesetekről, szerelmi szenvedélyből lekevert pofonokról szól a fáma. Illetve az utóbbi idők slágertémájáról, az elcsalt doktori értekezések körüli kavarodásról: ki másolt egy kicsit, ki másolt sokat, kitől kell elvenni a jogtalanul bitorolt címet, kitől lehetne, de mégsem teszik, ki tud többet a másik szellemi haramiáról, ki az, aki megjátssza az ártatlant és hasonlók. Közben a magas fórum, a Szenátus is kimondta a tutit, mégpedig annak a bizottsági elnök asszonynak a szavaival, aki szerint csak az illető egyetemek léphetnek plágiumügyekben, vagyis feltenni a zárat a szájra, és abbahagyni a kekeckedést.
Jön a hivatalos kampány lassanként, nem kell hát fűt-fát bemártani és más agyában tolvajkodónak kikiáltani. Természetesen ha politikai ellenfélről van szó, az más. Azt lehet. Csakhogy az ellentábor sem rest, rázendítenek ők is. Én már nagyon unom ezt a huzavonát. Különösen amikor látom a bambuló arcokat azt bizonygatni, hogy elmélyedt kutatómunka eredménye a dolgozat, miközben azt sem tudja, milyen témakört is kutatott olyan elmélyülten. Csoda ilyen körülmények között, ha a külföldön tanuló ifjaknak nem fűlik a foga hazajönni és „megújítani” ezt a nevetségbe fulladó rendszert?!
Miért jöjjenek? Hogy felfalják őket a ráják és cápák, hogy hajlongjanak egy gyorstalpaló, látogatás nélküli kurzust elvégzett okostojás előtt?! Az meg leereszkedően odadobjon nekik egy-két szót, lássák, hogy emberszámba veszik őket?! Csak beszélnek a felborult értékrendről: ideje volna hát egy profi becsüst alkalmazni, hátha végre történne is valami!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
szóljon hozzá!