2010. szeptember 03., 09:372010. szeptember 03., 09:37
Most meglehetősen olcsó lenne amiatt siránkozni, hogy a rohadék népnyúzó kormány megpróbál még egy bőrt lehúzni az újságírókról, és szándékosan bünteti őket azzal, hogy pénzt húz ki a zsebükből. Nem áll szándékomban ilyesmi, bár tény, hogy azt az elvet vallom, hogy az állam lesz szíves minél kisebb apparátussal működni, és ahelyett, hogy a polgároktól adók és járulékok fejében elvonná a jövedelem jelentős részét, hogy aztán nagylelkű kegyként visszaossza mindenféle szociális támogatások fejében, mintha a sajátjából adna, inkább a lehető legtöbb pénzt hagyja az embereknél, hogy gazdálkodják ki saját maguknak, amit kell, és csak a leginkább rászorulókat segítse a közösből. Másrészt pedig az a helyzet, hogy ennek a kormánynak aztán végképp nem szívesen adok egy fillért sem, hiszen eddig volt alkalma bebizonyítani, hogy annyi köze van az ország hatékony és polgárbarát irányításához, valamint a gazdasági válság elleni ésszerű és eredményes küzdelemhez, mint egyszeri tálib harcosnak az afganisztáni békefenntartáshoz. De mivel törvénytisztelő állampolgár vagyok, és úgy vélem, hogy minden jövedelem után adózni kell – merthogy az adóból befolyt összeget ugye elvileg a közjó érdekében használják fel –, hajlandó vagyok felvállalni a többletterhet. Csakhogy. Nagyon nem mindegy, hogy milyen körülmények között vesznek le még egy összegre. Most hál’ istennek úgy tűnik, rájöttek, hogy ez így nagyon nincs rendben, és úgy módosítanák a jogszabályt, hogy nem a szerzőnek, hanem a munkáltatónak kell befizetnie a többletjárulékot – akárcsak az eddigi bérek esetében. Jó lenne, ha ez valóban megtörténne, ellenkező esetben néhány ezredmagammal valószínűleg úgy döntünk, hogy ez a macera nem éri meg, hogy eleget tegyünk bármilyen sajtóorgánum felkérésének. Jómagam például már az eddig megírt cikkeimért járó honoráriumról is lemondtam, legfeljebb úgy tekintem, hogy Şeitan exmunkaügyi és Vlădescu expénzügyminiszter jön egy-egy üveg borral. Persze sohasem fogom megkapni. De az államkassza sem a honoráriumom utáni járulékokat. És most akkor ki is jár jól?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok