HIRDETÉS
Történt ugyanis, hogy a választási kampányokból már unásig ismert kilónyi liszt, liter olaj, pártlogóval cifrázott műanyag veder, reklám sapka négyévenkénti dömpingjén a főváros főpolgármester asszonya csavarintott egyet. Gondolta, sosem lehet elég korán kezdeni az önfényezést: meghirdette, hogy ezer nyugdíjasnak tesz lehetővé egy nagyon kényelmes, kellemes, élményekkel teli görögországi nyaralást, a megtakarított pénzekből állva az oda-vissza autóbusz utat, a háromcsillagos szállodai helyet és a napi három étkezést.
Ha nem csalódom – mert azért nem érdekelt annyira ez az elő-kampányakció, hogy csak ezt vadásszam –, egy-két nap alatt elkelt az ezer hely, és el is mentek nagy boldogan nyaralni. Az ott eltöltött egy hét alatt nem érkeztek róluk hírek, az ingyenes vakáció viszont lejárt, a nyaralók hazajöttek és a közösségi oldalak megteltek a szidalmak özönével, az enyhébbektől a nagyon durva szitkokig.
Röviden: mintha csak az átkosbeli jereváni rádiós viccek mintáját követték volna, semmi nem úgy történt, ahogy azt beígérték, nem ott, nem olyan kényelmi fokon, nem a legmegfelelőbb utazási körülmények közt zajlott le az egész, ahogy a propaganda rejtelmeibe még tévés újságíró korából jól beletanult városanya rózsaszínnel kiszínezte, a potyaüdülésnek örülő nyugdíjas sereg pedig elképzelte volna.
A buzgó kézcsókokat kitörölték az emlékezetükből, helyettük a csalóra és hazugra illő bókok özönét szórták felé. Egyetlen bejegyzést sem olvastam, melynek lényege a ajándék ló fogazatának állapotára vonatkozott volna. Lehet, nem is ismernek hasonló szólást, de az alapbaj nem is a folklór hiányos tudásából, hanem az évszázados alárendeltségben történt szocializálódásból fakad. Aki a maga ura, az megtanul gazdálkodni a forrásaival, aki viszont mindig függött valaki mástól, annak talán a génjeibe is beívódott, hogy ha bármit ingyen elébe dobnak, arra azonnal ugrania kell, addig, amíg más el nem happolja előle.
Ezért lehet az ilyeneket ingyenes utakkal, vedrekkel, sapkákkal, liszttel, olajjal, cukorral bármire rávenni, s ha még egy-egy adag kolbász feltétes babfőzelék és egy sör is jár hozzá, az, aki adja, biztos lehet a győzelmében. Természetesen, ha nem mérgezi meg a babot vagy nem lyukas a veder.
A „nagylelkű” városanya erről feledkezett el: állítólag nemcsak az utasokat csapta be, de túlfizette az utaztató céget is, mert jól jön majd ennek a szívességnek az ellenszolgáltatása!
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.
Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.
Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.
Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást.
Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.
Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.
Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.
Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...
