Rovatok

Lassanként hagyományt teremtettem a magam számára a népi bölcsességek igénybevételéből, és nem is szándékozom elengedni ezt a kényelmes mankót. Különösen most nem, amikor egy aránylag friss hír értelmezéséhez épp kapóra jön az egyik régi aranymondás: ajándék lónak ne nézd a fogát!

Történt ugyanis, hogy a választási kampányokból már unásig ismert kilónyi liszt, liter olaj, pártlogóval cifrázott műanyag veder, reklám sapka négyévenkénti dömpingjén a főváros főpolgármester asszonya csavarintott egyet. Gondolta, sosem lehet elég korán kezdeni az önfényezést: meghirdette, hogy ezer nyugdíjasnak tesz lehetővé egy nagyon kényelmes, kellemes, élményekkel teli görögországi nyaralást, a megtakarított pénzekből állva az oda-vissza autóbusz utat, a háromcsillagos szállodai helyet és a napi három étkezést.

Ha nem csalódom – mert azért nem érdekelt annyira ez az elő-kampányakció, hogy csak ezt vadásszam –, egy-két nap alatt elkelt az ezer hely, és el is mentek nagy boldogan nyaralni. Az ott eltöltött egy hét alatt nem érkeztek róluk hírek, az ingyenes vakáció viszont lejárt, a nyaralók hazajöttek és a közösségi oldalak megteltek a szidalmak özönével, az enyhébbektől a nagyon durva szitkokig.

Röviden: mintha csak az átkosbeli jereváni rádiós viccek mintáját követték volna, semmi nem úgy történt, ahogy azt beígérték, nem ott, nem olyan kényelmi fokon, nem a legmegfelelőbb utazási körülmények közt zajlott le az egész, ahogy a propaganda rejtelmeibe még tévés újságíró korából jól beletanult városanya rózsaszínnel kiszínezte, a potyaüdülésnek örülő nyugdíjas sereg pedig elképzelte volna.

A buzgó kézcsókokat kitörölték az emlékezetükből, helyettük a csalóra és hazugra illő bókok özönét szórták felé. Egyetlen bejegyzést sem olvastam, melynek lényege a ajándék ló fogazatának állapotára vonatkozott volna. Lehet, nem is ismernek hasonló szólást, de az alapbaj nem is a folklór hiányos tudásából, hanem az évszázados alárendeltségben történt szocializálódásból fakad. Aki a maga ura, az megtanul gazdálkodni a forrásaival, aki viszont mindig függött valaki mástól, annak talán a génjeibe is beívódott, hogy ha bármit ingyen elébe dobnak, arra azonnal ugrania kell, addig, amíg más el nem happolja előle.

Ezért lehet az ilyeneket ingyenes utakkal, vedrekkel, sapkákkal, liszttel, olajjal, cukorral bármire rávenni, s ha még egy-egy adag kolbász feltétes babfőzelék és egy sör is jár hozzá, az, aki adja, biztos lehet a győzelmében. Természetesen, ha nem mérgezi meg a babot vagy nem lyukas a veder.

A „nagylelkű” városanya erről feledkezett el: állítólag nemcsak az utasokat csapta be, de túlfizette az utaztató céget is, mert jól jön majd ennek a szívességnek az ellenszolgáltatása!