Agyprivatizáció

Vállalatok, gyárak, egykori termelőszövetkezetek tucatja a bizonyíték arra, hogy a privatizációnak nevezett folyamat közepette tulajdonképpen szabadrablás ment végbe az elmúlt két évtizedben. A mindenkori kormányokat semmi más nem érdekelte, csak hogy minimális haszon fejében szabaduljanak a több ezer alkalmazottat foglalkoztató, egyre nagyobb veszteségeket felhalmozó társaságoktól, a teljesen átgondolatlan kiárusítási láz közepette aztán megannyi olyan vállalat került potom pénzért – sokszor politikai alapon – „baráti kezekbe”, amelyeket ügyesebb menedzseri képességekkel meg lehetett volna őrizni nyereségesként.

Ehelyett menthetetlenül csődbe jutottak, előtte azonban élelmesek szűk rétege szépen megszedte magát az elherdált közpénzen. Példa tehát ezernyi akad az elhibázott romániai magánosításra, és ebből nem lenne késő ma sem okulni. Hiszen úgy fest, hogy a hazai hatóságok nem tanultak az eddigi kudarcokból, és feláldoznák az ország egyik legnagyobb vegyipari kombinátját a dilettantizmus oltárán.

Nem kétséges ugyanis, hogy a bulvártévé- és párttulajdonos Dan Diaconescunak a Râmnicu Vâlcea-i Oltchim felvásárlására tett ajánlata, a mögötte álló állítólagos dúsgazdag külföldi befektetőről szóló handabandája lufi, ami egyetlen célt szolgál: csatornája számára nagyobb nézettséget, pártjának pedig több szavazót hozni. Csakhogy amíg a tartalom és valóságalap nélküli szenzációkat kreáló, önmagát Románia következő államfőjének kikiáltó műsorvezető eddig csak magából – és persze nézőiből-híveiből – csinált bohócot, ezúttal a kormányt és az egész országot igyekszik megvezetni populista húzásával, kockáztatva, hogy a vállalattal együtt tönkretesz egy nagyvárost is.

Az Oltchim privatizációja ma még talán megmenthető az OTV-s mogul kezei közül, félő azonban, hogy a csatornája által ontott mentális szenny és demagógia széles tömegek agyát „magánosította”. És ebben már az egész román politikai osztálynak óriási a felelőssége.