2010. április 08., 10:282010. április 08., 10:28
Lássuk az idei kínálatot. A futottak még kategóriában megemlítjük a zöld tulipánevők csapatát. Bár a vörös szegfűevőktől leigazolt idegenlégiós nagybajszú chef feljavította az esélyeiket, halálosnak bizonyulhat számukra összeborulásuk a (döglődő) kék madarakat kedvelőkkel.
Szerintük a narancs ehetetlen. Az utóbbi évek legsikeresebb szakácsai a már említett vörös szegfűevők. Őket most a nevében is mester mesterszakács irányítja, mivel a buta agyarok jelentős része képtelen volt ismét elhinni a „reggel, délben és este” is igazmondó fővarázslójuknak, hogy „nagy a jólét”, „lendületben az ország” és „dübörög a gazdaság”.
A finnyás, válogatós agyarok nem látták be, hogy a nyertes szakácsok négy évig azt főzhetnek, amit akarnak, a nép köteles megenni és kifizetni a menüt. Fogadkoznak, hogy „a progresszió utolsó bástyájaként” megvédik a mérgező narancstól a hálátlan agyarokat. Térjünk a kettőskeresztes-sávos, saját bevallása szerint radikálisan jobbik csapatra.
Ők a legagyarabb agyarok. Sőt csak az igazi agyar, aki felsorolja az ősi királyi családbeli uralkodók életének minden mozzanatát fordított sorrendben, Ádámig visszamenőleg csak agyarok voltak az ősei, soha nem vásárolt a multiktól semmit. Aki ezeket nem teljesíti, az hamis agyar, pszeudoagyar, hazaáruló stb. 20 év börtön jár ezeknek, jó páran meg lógni fognak.
A narancsevők eltévelyedett lelkek számukra. Végül a narancsevőkről keveset mondhatunk. Sokan szoktak lenni, „de nem elegen”, tűrhető ételeket improvizáltak, amikor narancsevő volt Agyarisztán, de nagy baj, hogy nemigen lehet róluk tudni, most mit akarnak főzni.
Műsoridőnk végén szerintünk mindent-egy-csapásra-megoldó csodaételek nincsenek. Idevágóan idézzük a pont ma 150 éve elhunyt legnagyobb agyart: „Nemzetünknek mindig az volt egyik legnagyobb hibája, hogy vagy nem bízott magában, vagy elbízta magát.” Stefi gróf nyomán két opciót látunk. Egy: a további acsarkodás, agyarkodás, azaz Abszurdisztán. A másik a romeltakarítás mellett munkával elkészített jó étel. Szegfűből, keresztes-sávos nemtudjukmiből vagy narancsból.
Ha a rossz narancsokat eldobjuk, a jó narancs még ehető is lehet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok